Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Bödő István: Fejér vármegye helyzete a török kiűzését követően
Bödő István: Fejér vármegye helyzete a török kiűzését követően Több, később jelentős befolyással rendelkező család is a 17. században jutott birtokadományhoz, amelyben szintén döntő befolyással bírt a bécsi udvarhoz való viszonyuk, illetve katonai érdemeik. Fejér vármegyének a török kiűzését követően legnagyobb birtokállománnyal rendelkező főnemesi famíliája a Zichy volt, akik adomány útján 1649-ben a vásonkői, míg 1650-ben a palotai uradalmat szerezték meg az ide tartozó Fejér vármegyei helységekkel együtt. Az Esterházy család szintén a hódoltság idején szerzett jelentős birtokokat Fejér vármegye északi részén Csákvár központtal. Az újonnan megválasztott főispán, Esterházy Ferenc azonban a család egy másik ágához tartozott, akinek a nevén beiktatásakor még nem volt földterület a vármegyében. A főipán végül 1702-ben Sárosd és Jakabszállás megvásárlásával szerzett törvényhatóságában földbirtokot. A nagybirtokos családok többsége 1688 után kapott birtokadományt, vagy vásárolt magának uradalmat. A legjelentősebb ilyen adományt a császári élelmezési főbiztos, Hochburg János kapta, aki I. Lipót 1691-es okirata értelmében gyakorlatilag Fejér vármegye északnyugati részének tulajdonosa lett Csókakő központtal. Az adományozott uradalom a vármegye legfejlettebb és legnépesebb része volt. Siegbert Heister generális is egyértelműen katonai érdemei miatt jutott több helységben (pl. Lovasberény és pusztái) birtokhoz. A várkonyi Amadé család Iszkaszentgyörgy és Moha birtokosa lett.29 A teljesség igénye nélkül itt csak a legjelentősebb nemzetségek kerültek megemlítésre, rajtuk kívül számos kisebb család is birtokkal rendelkezett a vármegyében. A legjelentősebb Fejér vármegyei földbirtokosok személyét vizsgálva nem feledkezhetünk meg az egyházi birtokosokról sem. A hódoltság idején szereztek kiterjedt birtokokat a komáromi és győri jezsuiták (Velencei-tó északi partja, Váli-völgy), valamint a ciszterciek (előszállási uradalom), a pálosok a középkor végén már meglévő birtokaikat őrizték meg (Alcsút, Ácsa), illetve újabbakat is szereztek (Bárándpuszta). Rajtuk kívül birtokkal rendelkezett még a veszprémi káptalan, a fehérvári és a felsőörsi prépostság.30 Ilyen előzmények után az 1703-ban kezdődő Rákóczi-szabadságharc az addigi csekély gyarapodást is megakasztotta. A harcok, valamint a szabadságharc utolsó éveiben pusztító pestisjárvány tovább tizedelték a vármegye lakosságát. A hosszú ideje nem tapasztalt békésebb élet lehetősége csak 1711 után következett be, ami révén az újjászervezett vármegye végre a fejlődés útjára léphetett. 29 MNL FML IV. 1. c. Fasc. 4. No. 26. 1702. május 23-24. 30 Uo. 90
