Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Réfi Attila: Délszláv huszárok a francia forradalom ellen. A Wurmser-szabad- csapat lovasságának létrejötte és önállósodása, 1793-1795
Réfi Attila: Délszláv huszárok a francia forradalom ellen. A Wurmser-szabadcsapat lovasságának... A Habsburg Monarchia utolsó török elleni háborújában (1787-1791) azonban ismét sor került több olyan, rövid életű határőrvidéki szabadcsapat létrehozására, amelyek a gyalogos egységeken kívül huszársvadronokkal, esetenként osztályokkal is rendelkeztek. Ilyenek voltak a szerb szabadcsapat, a Branovacky-szabadcsapat, valamint a Vukassovich-szabadcsapat, amelynek huszársvadronja 1790 januárjától Knesevich-szabadcsapat néven önállóan működött.5 Ezek azonban, a bevett szokás szerint, a hadműveletek 1790 őszén történt lezárultával feloszlatásra kerültek. így a forradalmi Franciaország és a „régi rend” Európája között 1792-ben megindult, és közel negyedszázadon át tartó ádáz küzdelemsorozat kezdetekor a Horvát- Szlavón-Bánsági Határőrvidék, előbbiekben felvázolt hagyományai ellenére nem rendelkezett huszár csapattesttel. A császári-királyi haderő egésze 1792 áprilisában, a francia hadüzenet idején 77 sorgyalogezredből, 17 határőr gyalogezredből, 34 lovasezredből (9 vértes-, 2 karabé- lyos-, 6 dragonyos-, 7 svalizsér-, 1 ulánus- és 9 huszárezred), 20 gránátos-zászlóaljból, 1 sajkás zászlóaljból,6 3 tüzérezredből, műszaki csapatokból, szekerészetből és egészségügyi alakulatokból állt.7 Előírt békelétszáma 310 615 fő, szolgálatképes létszáma azonban csak 210 914 fő volt.8 A császári-királyi hadvezetés ugyanakkor kezdetben mozgósítható haderejének is csak alig 30%-át vetette be.9 A háború a forradalom ellenfelei számára lényegesen rosszabbul alakult, mint azt előzetesen tervezték. Nem csupán a franciaországi ofLenzíva fulladt kudarcba, hanem a sikeres francia ellentámadás nyomán Osztrák-Németalföld, Mainz, valamint Savoya és Nizza is ellenséges kézbe került.10 Az 1793-as esztendőben ugyan, XVI. Lajos januári kivégzésének nyomán a Habsburg Monarchia és Poroszország forradalomellenes együttműködéséhez előbb Nagy-Britannia, majd az Egyesült Németalföldi Tartományok, Szardínia, Nápoly- Szicília, Spanyolország, Portugália és Toscana is csatlakozott, létrehozva a később első koalíciónak nevezett szövetséget, a háború fő terhét azonban továbbra is a Habsburg Monarchia viselte, így erőfeszítéseinek fokozása elkerülhetetlen volt. Ennek megfelelően a császári-királyi hadvezetés újabb jelentős erőket kényszerült a Német-római Birodalomba és Németalföldre vezényelni, ami a haderő addig hadba még nem vetett egységeinek mozgósításán túl, részben a háború időtartamára felállított új alakulatok, nagyrészt a már említett ún. szabadcsapatok bevetése révén valósult meg. Ezek a mozgékony, a zárt harcrendben küzdő sorezredek kötöttségeitől mentes harcmódot alkalmazó könnyűcsapatok önkéntes alapon, vagyis toborzás útján kerültek felállításra, rendszerint csak az adott háború időtartamára. Szervezésükhöz, fenntartásukhoz 5 Ezekre részletesen lásd: Wrede 1898,495. és Wrede 1901, 917-918. 6 A határfolyókon állomásozó, vitorlával és evezőkkel is ellátott, tarackokkal, illetve ágyúkkal felszerelt csónakokon, úgynevezett sajkákon szolgálatot teljesítő határőrök. 7 „Geschichte der Kämpfe” 229., 237.; Zachar 1999, 975. sNagy-L. 2013, 305. ? Lásd: uo. 306. io Bánlaky 1941, 24. 383
