Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Réfi Attila: Délszláv huszárok a francia forradalom ellen. A Wurmser-szabad- csapat lovasságának létrejötte és önállósodása, 1793-1795
Réfi Attila: Délszláv huszárok a francia forradalom ellen. A Wurmser-szabadcsapat lovasságának... a kincstár csak kis mértékben járult hozzá, azt az egység felállítására jelentkező parancsnok állta, vagy egyéb önkéntes felajánlásokból fedezték.11 A szabadcsapatokat nagyrészt gyalogos egységek alkották, és csak kisebb részben voltak köztük lovas alakulatok. Gyakran előfordultak ugyanakkor vegyes összetételű, tehát gyalogságot és lovasságot is tartalmazó szabadcsapatok, de ezekben is rendszerint a gyalogság volt túlsúlyban. Mindez azon túl, hogy a lovasság lényegesen költségesebb volt, valamint felállítása és fenntartása egyaránt több szervezést igényelt, annak volt köszönhető, hogy a franciák új típusú harcászata következtében különösen fontossá vált a császári-királyi oldalon is a könnyűcsapatok alkalmazása. A gyalogság vonatkozásában ilyenek viszont nem voltak rendszeresítve a Habsburg-haderőben, ezen szükségletet tehát a szabadcsapatok voltak hivatva kielégíteni.12 A lovasság tekintetében viszont a magyar huszárezredek révén a császári-királyi hadsereg a korszak legjobb könnyűlovasságával rendelkezett, melyet ráadásul erősített a hét svalizsérezred, valamint az 1791-ben felállított ulánusezred is. Könnyűlovas szabad- csapatokra tehát korántsem volt olyan égető szükség, mint a könnyűgyalogosokra. A szabadcsapatok vonatkozásában nagy hagyományokkal bíró Katonai Határ- őrvidéken természetesen a francia háborúk első szakaszában is számos ilyen típusú egység került megszervezésre. Huszáralakulat azonban csak egy volt közöttük, ez azonban - nyilván kiváló helytállásának is köszönhetően -, rövid idő alatt kiemelkedett az egyszerű szabadcsapatok sorából. 1793 elején, hivatalosan május í-jei dátummal került sor Horvátország és Szlavónia Katonai Határőrvidékhez tartozó, valamint a polgári igazgatás alatt álló területein, továbbá a török határvidéken egy, az átlagos szabadcsapatoknál jelentősebb erejű, két, egyenként hat százados zászlóaljból álló gyalogsággal és négy osztály, vagyis nyolc svadron huszársággal rendelkező,13 tehát fegyvernemek tekintetében vegyes összetételű, körülbelül 5000 fősre tervezett szabadcsapat felállítására, mely hivatalosan a császári-királyi osztrák-stájer, gróf Wurmser-féle szabadcsapat elnevezést kapta.14 A későbbi szakirodalomban ugyanakkor rövidítve, rendszerint csak osztrák-stájer, illetőleg Wurmser-(féle) szabadcsapatként emlegetik.15 A személyi állomány, illetve a felállítás helyszínének fényében látszólag meglepő névadás annak köszönhető, hogy a legénység egy részének zsoldját részben alsó-ausztriai, jelesül bécsi hazafiak egy bizottsága fedezte. Majd az ő példájukon felbuzdulva a legénység másik felének illetményét stájer férfiak, hasonlóan hazafias érzelemtől fűtött csoportja vállalta magára. Utóbbi nemes cselekedet nyomán váltotta fel az 11 Wrede 1901, 401. 12 Erre vonatkozóan lásd: Nagy-L. 2013, 129., 139., 208. 13 Lásd: ÖStA KA ZSt HKR Akten 1797-62-1933, valamint ÖStA KA MLST Karton-Nr. 11.759 Monath Tabellen. Wrede ezzel szemben pontatlanul állítja, hogy a szabadcsapatnak csak két huszárosztálya lett volna. Vö. Wrede 1898, 501. és Wrede 1903, 923. 14 Lásd: ÖStA KA MLST Karton-Nr. 10.996 Monath Tabellen és Karton-Nr. 11.759 Monath Tabellen. 15 Vö. Berkó 1926, 39.; Nagy-L. 2013, 140., 211.; Wrede 1903, 340. 384
