Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Paksy Zoltán: Egy zalai dzsentri politikus életpályája. Farkas Tibor (1883-1940)
Paksy Zoltán: Egy zalai dzsentri politikus életpályája. Farkas Tibor (1883-1940) hogy „semmit se felejtsünk el, semmit se bocsássunk meg”, hanem ennek éppen az ellenkezője. A „lelkek egyensúlyát ezzel a merev állásponttal megteremteni nem lehet”, hanem éppen, hogy „a mindent elfelejteni, mindent megbocsátani” állásponttal. „Ha ez nem volna így, akkor azok a nagy dolgok, amelyekről az emberiség történelme beszámolhat, nem történtek volna meg” - mondta Farkas.10 Ugyancsak a többségi véleménnyel szemben foglalt állást a numerus clausus törvénnyel kapcsolatban. Szerinte Magyarországon „soha, senki sem volt megakadályozva abban”, hogy azokkal a szakágakkal foglalkozzon, - mint a közgazdaság vagy a kereskedelem - amelyekben a zsidók felülreprezentáltak. Erre saját magát hozta példának, mint aki még Angliába is kiment azért, hogy közgazdaságtant hallgasson. Tehát nincs szükség „állami protekcióra és monopóliumra” ebben a kérdésben, csak arra, hogy „az állam módot adjon arra, hogy minden vallásfelekezeti, minden faji különbség nélkül minden tisztességes ember egyforma viszonyok közt élhessen és folytathasson a maga részéről nemes versenyt a tisztességtelen versennyel”. Farkas szerint a numerus clausus törvény csak arra jó, hogy „a söpredék pártok vagy vallásfelekezetek keretében a tisztességes elemek fölé kerekedjen”.11 Farkas a politikai hivatást nem az önérvényesülés, hanem a puritán közszolgálat terepének látta, ez a nézete a képviselők fizetésének emelése érdekében zajlott parlamenti vitákban minden esetben kiderült: „Jól tudom, hogy ez a 17 vagy 18 milliónyi tehertöbblet, amit ez az emelés [ti. a képviselői illetmény emelése] jelentene, a milli- árdokra menő államháztartásban nem lényeges. De lényeges ez a néhány millió akkor, ha ezt a néhány milliót a nyomor enyhítésére fordítanák, mert hiszen különös dolog volna az, hogy mi itt ne a legnagyobb takarékossággal gazdálkodjunk akkor, amikor másik oldalon külföldi alamizsnát vagyunk kénytelenek elfogadni a nyomor enyhítésére. [...] A legtöbben azzal jöttünk ide, hogy ennek az országnak az ügyeit a legnagyobb takarékossággal, a lehető legnagyobb tudással, a lehető legnagyobb önmegtagadással próbáljuk előbbre vinni. Különös színezetűnek találnám azt az eljárást, hogy mi most elsősorban saját magunkról gondoskodjunk.”12 Ezek a hozzászólásai láthatóvá tették, hogy egyre elégedetlenebb a kormányzat munkájával, s ezért szakitott is annak támogatásával. 1926-ban már a Gaál Gaszton vezette Agrárpárt jelöltje volt, s újra indult a zalaegerszegi választókerületben. A Magyar Agrárpártot az egykori házelnök, Gaál Gaszton vezetésével négy országgyűlési képviselő alapította 1926. február 24-én: Gaál Gaszton, Farkas Tibor, valamint Reischl Richárd keszthelyi és Forster Elek tapolcai képviselő. Azért léptek ki a kormányzópártból (illetve hagytak fel a támogatásával), mert nem értettek egyet annak politikájával. A konzervatív, ellenzéki agrárpárt az úri birtokosokat és a birtokos parasztságot kívánta képviselni. Nem meglepetés, hogy Farkas követte Gaál Gasztont, parlamenti beszédeiben ugyanis 1922-től kezdve megfigyelhető volt, hogy rendre 10 Uo. VIII. kötet, 182. 1923. január 11. n Uo. II. kötet, 419. 1922. július 26. 12 Uo. I. kötet, 88. 1922. június 27. 369
