Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Huszár Mihály: Oroszlános címer és Luther-rózsa. A vései Véssey család története 1946-ig
Huszár Mihály Oroszlános címer és Luther-rózsa A vései Véssey család története 1946-ig* 1 Bevezetés A 15. századtól - a török hódoltság idejét kivéve - 1945-ig a vései Véssey család volt a birtokosa több nyugat-somogyi településnek: Vésének, Szőkedencsnek, Felsőzsitfa- Szőcsénypusztának. Vése birtokosaként 1447-ben jelent meg Véssey Pál („Pauli de Vese”), akinek a fia, Miklós 1474-ben már Dénes falut is birtokolta.2 A reformáció idején a familia az evangélikus vallásra tért át, hasonlóan a Thulmon, Berzsenyi vagy Noszlopy családokhoz. Ezekben az évtizedekben a török hódoltsági terület kiteljesedett, ezért a birtokaikat vesztett dél-dunántúli nemességhez hasonlóan a Vésseyek is a nyugati-határszéli Vas vármegyébe, Ostffyasszonyfa környékére költöztek, ám számon tartották somogyi birtokaikat. 1703-ban Szőkedencs pusztaként szerepelt a forrásokban, majd 1726-ban a Festeticsektől került át a régi-új birtokos család tulajdonába, amelynek tagjaként Véssey István kezdte meg a falu újratelepítését. Ugyanebben az évben Vése is az övé lett, ahova vend anyanyelvű telepeseket hívott.3 Ebben a dolgozatban az evangélikus nemesi család jelentősebb tagjainak életútját, családi kapcsolatait és a közéletben betöltött szerepüket tekintem át. Evangélikus földbirtokosok és vármegyei tisztségviselők A 18. század utolsó évtizedétől a család férfi tagjai rendszeresen részt vettek a vármegyei politizálásban, valamint a vései központú evangélikus egyház felügyelői posztjain 1932-ig egymást követték. A családból László - Véssey István és feleségének, Nagy Juditnak a legidősebb fia - volt az első a sorban. Az ő vezetésével - egyházközségi felügyelő 1787 és 1822 között, egyházmegyei felügyelő 1814-ben - 1787-re felépült az első téglatemplom, papiak és iskola. A felesége Thulmonn Anna (1778-1827) volt.4 i A tanulmány elkészítéséhez sok segítséget nyújtott Papp Sándorné szőkedencsi helytörténeti kutató, akinek ezúton mondok köszönetét. 1 Hazai Okmánytár 1865, 368-369.; Csánki 1914, 632.; Vasdényey 1922, 38. i Csányi 1889, 15-16.; Csánki 1914, 171.; Vasdényey 1922, 38. i Jáni 2004, 357., 361.; Papp ms. 245
