Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Horváth Attila: Protestáns templomok a magyar Rómában
Horváth Attila: Protestáns templomok a magyar Rómában 1869. május 20. - Budapest, 1942. március 31.) egyetemi tanár, a soproni evangélikus teológia professzora tartotta meg 1924-ben, őt Karcsay Miklós, Esztergom vármegye főjegyzője invitálta meg Esztergomba. Nevezett professzort a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület püspöke bízta meg az esztergomi evangélikus fiókegyház megszervezésével. Teológiai tanulmányait a soproni (1888-1891) és pozsonyi evangélikus teológiai akadémián (1892-1893) végezte, 1893-1894-ben a hallei, 1894-1896-ban a budapesti tudományegyetemen tanult. 1894-ben lelkésszé avatták. 1923-tól nyugalomba vonulásáig (1936) a pécsi tudományegyetem soproni evangélikus hittudományi karán az egyház- történet és egyházjog tanára volt. 1935-től a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület püspöke. 1921-1937 között a Luther Társulat főtitkára, 1937-1941-ben elnöke. Szerkesztette az Evangélikus Őrállót (1905-1907), az Ösvényt (1913-1930), a Jó Pásztort (1899- től), a Magyar Protestáns Történelmi Emlékeket (Budapest, 1916-1917). A reformáció és a magyar protestantizmus történetével foglalkozott, számos irodalmi és művelődés- történeti tanulmányt írt.21 Az ágostai hitvallású evangélikus egyházközség 1925 novemberében tartotta alakuló ülését, a presbitérium élére világi elnöknek Karcsay Miklós került megválasztásra. A gyűlésen résztvevők kinyilvánították, hogy a gyülekezet a Dunántúli Evangélikus Egyházkerülethez és azon belül a Fejér-Komáromi Egyházmegyéhez tartozik. 1927. november 27-én Lang Györgyné elnökletével megalakult az esztergomi evangélikus nőegylet. Az alapításakor 47 rendes, 2 pártoló és 3 tiszteletbeli tagot számláló egylet a vallásosság, a keresztyén erkölcs és világnézet, az evangélikus hithűség felélesztését és ápolását tűzte ki legfőbb céljául. Az egyesület élénk hitéleti és társadalmi tevékenységet végzett, a tagok segítettek az istentiszteletek megszervezésében. Pénzalapjuk javára különféle társadalmi összejöveteleket, kultúrdélutánokat, teaestéket, hangversenyeket rendeztek. Az ifjúság, a kereskedelmi és ipari tanulók részére gyülekezeti könyvtárat létesítettek. Emellett szociális-és oktatási tevékenységet is végeztek: felügyeltek a gyermekek vallásos nevelésére, ellátva őket Bibliával, vallási tankönyvekkel, különös figyelmet fordítottak az árvák egészséges testi-és lelki fejlődésének biztosítására. A sanyarú szociális helyzetben lévő egyháztagokat az egyesület anyagi lehetőségeihez mérten ruhával, tüzelővel, élelemmel igyekezett ellátni. A belügyminiszter által 1929. november 9-én jóváhagyott egyesületi alapszabály rendelkezései szerint tiszteletbeli taggá az válhatott, akit az evangélikus egyház és nőegylet „[...] a magyar haza és közműveltség, az általános jótékonyság terén szerzett érdemeiért az évi közgyűlés a választmány javaslatára tiszteletbeli tagul megválaszt. 8.§. Alapító tag az, aki a nőegylet alaptőkéje javára legalább 50 pengő, azaz ötven pengőt adományoz. ç.§. Rendes tag az, aki a nőegylet céljaira vagyoni viszonyai szerint évente legalább 1 /egy/ pengő tagdíjfizetésére s a nőegylet munkájában való cselekvő részvételre magát kötelezi”22 21 MÉL 22 MNL KEML IV. 964. Esztergom vármegyei, Komárom-Esztergom megyei községi szabályrendeletek, egyesületi alapszabályok és állampolgári eskütételi jegyzőkönyvek levéltári gyűjteménye. Esztergomi Evangélikus Nőegylet alapszabályai. 858. szám (15161/1929. ai. szám). 2-3. 240
