Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Hegedűs Zoltán: Életképek a magyaróvári piarista gimnáziumból
Hegedűs Zoltán: Életképek a magyaróvári piarista gimnáziumból Kaleidoszkópunk utolsó képei az első világháború időszakába engednek bepillantást. A szarajevói merénylet híre, mint mindenütt, Magyaróvárott is nagy megdöbbenést keltett, izgatottan latolgatták, lesz-e háború, és ha igen, mekkora. A trónörökös és felesége lelkiüdvéért a piaristák még a hivatalos megemlékezés előtt, július negyedikén gyászmisét tartottak, amelyen a diákságon kívül a lakosság soraiból is sokan részt vettek.16 A hadüzenet után természetesen az iskola tanulóit is magával ragadta a háborús lelkesedés, olyannyira, hogy a felsőbb osztályosok közül többen önként be akartak vonulni, és csupán tanáraik hosszas rábeszélésének köszönhetően tettek le szándékukról. Egy II. osztályos tanuló azonban még ennek ellenére is elment katonának, ám - szerencséjére - még bevetése előtt megbetegedett s leszerelték.17 A „katonásdi”-ból a többi tanuló sem maradhatott ki, a minisztérium ugyanis az 1915/1916-os tanévtől előírta, hogy a fiú-középiskolák tanulói katonai nevelésben is részesüljenek. Ezeket a foglalkozásokat részben a tornaórák keretében, részben játékdélutánokon, illetve a cserkészfoglalkozásokon, esetleg a testgyakorló körök edzéseihez kapcsoltan kellett megtartaniuk elsősorban a tornatanároknak vagy más, katonaviselt tanárnak, vagy - szükség esetén - nyugalmazott vagy tartalékos katonatiszteknek. Az ehhez zsinórmértékül szolgáló, „Irányelvek az iíjúságnak a katonai szolgálatra való előkészítéséhez” című utasítás előírta többek között a vezényszavak elsajátítását, a raj vonalban történő mozgás, a terepen kínálkozó fedezékek kihasználásának megtanítását, menetgyakorlatok és tábori szolgálat (felderítés, őrszolgálat) végzését, a terepen való tájékozódás tanulását, sőt elméleti oktatást is, amelynek keretében a hadsereg szervezetével és az egészségügyi rendszabályokkal ismertették meg a tanulókat. A fegyverek dörgése közepette szinte észrevétlenül, mindenféle hangos ünneplés nélkül érkezett és múlt el az a nap, amikor az 1914/1915-ös tanévre immár teljes, nyolc évfolyamos főgimnáziummá fejlődött iskolában megtartották a legelső érettségi vizsgákat: 1915 márciusában négy, a népfelkelői szemlén „alkalmas” minősítést kapott végzős tanuló tett úgynevezett hadi érettségit,18 név szerint Sicherle Alfonz, Sefcsik Árpád, Lovász Ferenc és Zorkóczy Árpád. Erről az eseményről, amelyet békeidőben nyilvánvalóan nagy érdeklődés kísért volna, a helyi lap 3. oldalán egy mindössze 14 soros tudósítás jelent meg, mégpedig a Mosonban garázdálkodó fiatalkorú tolvaj16 Mosonvármegye, 1914. július 12. 3. 17 Mihály—Szakály—Szirányi 1989,134. is A katonai behívót kapott, általában hetedik vagy nyolcadik évfolyamos tanulók hathetes intenzív tanfolyamon vehettek részt vagy még bevonulásuk előtt, vagy az e célra kapott szabadságuk alatt, amelyen - a lehetőségekhez képest - felkészítették őket az osztályozó vizsgára és az ő esetükben csupán szóbeli vizsgákra korlátozott érettségire. A feladat nehézségét kiválóan szemléltetik a tanári kar 1918. április 3-i értekezletének jegyzőkönyvében olvasható sorok: „Az igazgató [...] reméli, hogy a tanári testület minden lehetőt megtesz azon szinte lehetetlen feladat megoldására, hogy ezen rövid időtartam alatt az illető katonatanulók az egyes tantárgyak anyagából némi áttekintést nyerjenek.” 222
