Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Hautzinger Zoltán: A fejedelmi katonai büntetőjog
Hautzinger Zoltán: A fejedelmi katonai büntetőjog tőséget kizáró körülmények megállapítása, avagy a tettesség, részesség és bűnpártolás fogalmi elkülönítése. A büntetésnemek körében meghatározta a halálbüntetést (ti. akasztás, megégetés, fejvétel, felnyársalás, agyonlövés, illetve más halál büntetése), a szabadságvesztést (úgy mint: fogság, megtömlöcöztetés), a testi fenyítést vagy csonkítást (vesszőfutás, botbüntetés, nyelwáltság), valamint a becsületcsorbító vagy becsületvesztő büntetéseket (tiszt és becsületvesztés, hadseregből kicsapás, pénz és vagyonvesztés).- Az első titulus a „cégéres vétkekről, s büntetésekről” szólt, de nemcsak büntetendő cselekményeket (mint pl. emberölés, párviadal, útonállás, rablótámadás, stb.) határozott meg, hanem általános magatartási szabályokat és értelmező rendelkezéseket is. Ilyen volt a jogos védelem („Ha a megtámadott másképpen nem tudja kivédeni a halálos támadást, és támadóját önvédelemből megöli, ezért büntetés nem jár!’) vagy az a szabály, hogy az „ittasság nem enyhítő körülmény”.- A második, „mindenféle vitézlő rendek magok alkalmaztatásakról” szóló titulus egyszerre fogalmazott meg kötelezettségeket és tilalmakat. Előbbi körben olyan általános szabályokat olvashatunk, mint „minden tiszt, katona fegyelemmel, engedelmességgel tartozik a fejedelem iránt, hazája szolgálatában mindent elkövessen, magát harcra alkalmas módon viselje, őrségen, ostrom alatt a vitézlő rendeknek megfelelő becsülettel szolgáljon”. Utóbbiak között, pedig olyanokat, mint „templomokat, klastromokat, káptalanokat, konventeket, iskolákat, malmokat, felprédálni halálbüntetés alatt tilos”.- A harmadik cím „az hadakozásban kívántató munkáról” rendelkezett. Ez a rész a szolgálati kötelezettség teljesítésének alapkövetelményeit szabályozta, de ez határozta meg a parancs iránti kötelezettséget is, kimondva, hogy „általában minden parancs vagy utasítás nem-teljesítése a magaviselet mivoltja szerint halállal vagy más büntetéssel sújtandó”.- A negyedik rész „a strázsálásrul”, azaz az őrszolgálat ellátásának szabályairól szólt. E titulusból jól látszik, hogy az őrség - csakúgy mint napjainkban - kiemelt feladat volt, így - a válsághelyzet kivételével - minden ilyen szabályszegés súlyos véteknek minősült.- Az ötödik titulus „a tábor megindulásának módgyárul”, tehát a harcba induláshoz kapcsolódó kötelességekről, illetve azok elmulasztásának szankcióiról rendelkezett (pl. „dob vagy trombitaszóra mindenki siessen századjához, máskülönben életét veszti ő is és az is, aki ezt neki tanácsolja”).- A hatodik cím „a zászlójukat elhagyókról, szökőkről, passus nélkül járókról” szóló rendelkezéseket foglalta magában. E rész egyszerre szabályozta a távolmaradás engedélyezésének adminisztratív módjait (pl. „[...] az engedélyezettpasz- szuson fel kell tüntetni meddig érvényes az?”), a folyamatos rendelkezésre állási kötelezettség részleteit, illetve az egyes engedélyeket túllépő vagy megszegő vétkeket. Ez utóbbiak retorziója - az egész Edictum szigorúságának megfelelően - rendszerint a halálbüntetés volt. 214
