Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Hautzinger Zoltán: A fejedelmi katonai büntetőjog
Hautzinger Zoltán: A fejedelmi katonai büntetőjog előremutató és rendszerjellegű szabályalkotás történt, amely élenjáró volt a magyar jogfejlődés egészét tekintve is.7 A Regulamentum universale A Regulamentum universale a Rákóczi szabadságharc delelőpontján emelkedett törvényerőre, és összefoglalt mindent, amiben a hadsereg vezetői regularizálási munkájuk során nagyot alkottak.8 Maga a katonai szabályzat hét részre tagozódik. Az első hat fejezet olyan általános szervezési kérdésekkel foglalkozott, mint a létszám és fizetési táblázat (1. rész), a hadsereg ellátása (2. rész), a létszám- és egyéb anyagi javak tételes ellenőrzése, mustrája (3. rész), a hadsereg téli és nyári elhelyezése (4. rész), a hadiköltségek beszedése (5. rész) és az ország területén működő hadtápszolgálatok szabályozása. A hetedik fejezet a hadi törvényről szólt, amelynek legfontosabb célja az volt, hogy „a hadi dolgokban minden megsérült fél tudhasson maga igazsága és satisfactiója keresésének helyes nyomán járni”. Ennek érdekében már e szabályzatban kifejezésre jutott a bírósági eljáráshoz való jog, miszerint „senki a maga katonai ügyét más, mint az illetékes hatóság (hadi bírák) előtt ne folytassa”. A szabályzat ún. „első folyamodású” bíróságul a kerületi hadiszéket, míg fel- lebbviteli szervként a táborkarhoz beosztott generális-főhadbíróságot nevezi meg. Mindezek mellett a katonai büntetőeljárás terheltje előtt rendkívüli esetekben - mint perújítás - még az ország főtábornokához, sőt magához a fejedelemhez is fordulhatott, kivéve, ha az ügyről az ezredek hadiszékei „rögtönbíróságilag” jártak el.9 Az Edictum militare Az általános hadi törvények önmagában nem voltak elegendők arra, hogy a katonai igazságszolgáltatási rendszert felépítsék és működtessék. Ez különösen igaz volt a katonai büntetőjogra, amelyre vonatkozóan a Regulamentum nem tartalmazott rendelkezéseket. Ezért a fenti általános katonai szabályzat mellett egy másik, a tábori rendet és fegyelmet szigorúan szabályozó normát is meg kellett alkotni. Erre szolgált az Edictum militare, amelynek előkészítése ugyan már 1705-ben megtörtént, de elfogadására csak az ónodi országgyűlésen kerülhetett sor. Az Edictum tizenkét titulusra (címre) tagozódik, amelyek közül az első tizenegy alapvetően anyagi jogi, míg a tizenkettedik eljárásjogi szabályokat fogalmaztak meg. A törvénykönyv büntető anyagi oldalon olyan újításokkal szolgált, mint a szándékosság és gondatlanság törvényi elhatárolása, az egyes beszámítást, így büntethe7 Farkas 2014, 34. 8 Markó-Tóth 1954, 149. 9Györffy 1925, 125. 213
