Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Gréczyné Sallai Gizella: Günther László visszaemlékezése a múltra
Gréczyné Sallai Gizella: Günther László visszaemlékezése a múltra cséni fenyvesek különleges célra kiválogatott fenyőfáinak eladására. Ezek a fenyvesek ontották a hangszerkészítésre alkalmas fenyőket és igen nagy volt az érdeklődés külföld részéről is. Számos gyártulajdonos jelent meg szakértőivel, hogy évi szükségletét megvásárolja, atyám elé jöttek Pestre, hogy együtt utazzanak vele a Trencsénbe. A fákat nagy apparátussal felszerelt csúsztató pályákon eresztették le a hegyekről a helyszínre. A pályák mellett felállított figyelőbódék előtt igen erős acélütközőkön, acélakadályokon kellett a fákat átbuktatni. A bódékban álló szakértők az ütközés közben hallott hangokat figyelték és elemezték. A szakértők véleménye szerint állapították meg a fenyő értékét. Természetesen az uradalomnak is voltak ott szakértői, de ő mondta ki a fenyőfák végleges eladási árát, egy-egy jól osztályozott faanyag óriási értéket képviselt. Simontornya a Sina uradalom virágkorában a társadalmi élet gócpontja volt, a fényességükben is egyszerű és meghitt összejövetelek. Tisztek családjai és a környék színe-java szép társas életet éltek, sok fényes bált tartottak az uradalmi vendéglő óriási tánctermében és nyári mulatságokat az erdő gyönyörű helyein. A társadalmi érintkezések kedves közvetlensége olyan légkört varázsolt, melyben mindenki boldog volt. Ida és Vilma testvéreim is megtalálták párjukat ezekben a társaságokban. Ida eső elöl egy huszárköpeny alá menekült, hogy a huszár is benne, az más kérdés. Boldogok voltak, egész életüket együtt élték le. Vilmából pedig boldog asszony lett Bánátban. Az uradalmi élettel kapcsolatban nem utolsó sorban érdemelnek említést a szép vadászatok. Az erdők bővelkedtek vadban, messze vidékről érkeztek előkelő vendégek, Zichy Jenő gróf Vám pusztáról, aki magával hozta vőjét Odeschalchy herceget, Dorogról Széchenyi Sándor gróf, ki Tolna vármegye főispánja volt. Megjöttek Inkey báróék és Pálffy grófok is, min jó apám tisztelői voltak. A vadászatok több napig tartottak, az első nap csak nagyvadra lőttek, következő nap az apróvadé volt. Nem maradhatott el az alkotmányos vadászavatás és annak törvényes formája sem, a jól kiválasztott mogyorófa pálca is kézről-kézre járt. Nem volt rag és osztálykülönbség. Fesztelen jókedv és otthonosság csendült itt, mindenki kedves emléket vitt magával a simontornyai vadászatokról. Szép idők voltak ezek és szép volt bennük az élet. Sina Simon báró 1876-ban halt meg, azóta özvegye tartotta kézben az uradalmat, bécsi központi igazgatóság útján. Különösen megbecsülte tisztjeit, gondoskodása odáig terjedt, hogy tisztjeinek nyugdíjigényét a birtokon jelzálogteherként biztosította. Halála után lányai örökölték a birtokot, Simontornya és a hozzátartozó uradalmak Wimpfen Simon birtokába mentek át. Atyánk maradhatott volna szolgálatban, de ő a birtok átadása után 1893-ban kilépett a szolgálatból. Ezután is szívesen meghívták egyes uradalmak erdőbecslésre, gazdaságok megtekintésére, szaktanácsok adására, így élete színes és változatos élmények sora volt. Mikor miszlai Inkey bárónő (Inkey Imre anyja) ilyen meghíváskor felkérte jó apánkat, hogy vállalja el az egész birtok állandó felügyeletét. Ezután a leltárakat áttanulmányozta, gondos jegyzeteket készített, a beruházásokat és számadásokat átvizsgálta, javaslatait megtette. A bárónő úgy döntött, jó apánkat a magyarországi és slavoniai birtokaira is kinevezi jószágigazgatójának. Saját beosztása szerint utazott és mivel a miszlai birtok Simontornya mellett volt, nem kellett onnan elköltöznie. Bőséges tapasztalatait itt eredményesen gyümölcsöztethette, a bárónő részé186
