Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Gréczyné Sallai Gizella: Günther László visszaemlékezése a múltra
Gréczyné Sallai Gizella: Günther László visszaemlékezése a múltra ről a hálás elismerés sosem hiányzott, ami mindennél becsesebb volt jó apánknak. Nem tudott tétlenül élni, pihenés helyett a munkát választotta, igaz hogy öreg napjait széppé varázsolta, de kezdett betegeskedni, így 1899-ben e szép megbízást nem folytathatta. Szép életet élt, sokat tanult és olvasott, a tudományokban és idegen nyelvekben nagy jártassága volt. Nagy hatáskört töltött be és óriási vagyont kezelt. Csak egy utat ismert, amelyen ő járni tudott, az igazság és becsület útja volt ez. Sok volna mindent elmondani, ami életére és egyéniségére is rávilágítana, de midőn emlékeim leírásában eljutottam, úgy érzem, ide kívánkozik a családnak belső élete is, melyet jó atyánk alapított, mert szeretném, ha azok, akik ezt az írásomat elolvassák, megismerhetnék jó atyámat a szorosan vett otthonában is. Nagyanyánk végtelenül nagyra becsülte jó apánkat, aki tiszteletben tartotta megfontolt és előrelátó nézeteit. Nagyanyánk okos, szelíd lelke az egész házra nagy hatással volt. Ida és Vilma testvéreim a székesfehérvári zárdában nevelkedtek, ők zongora és citera zenéjükkel élvezetet nyújtottak az egész családnak. Idát elvitte a huszárhadnagy, aki járásbíró lett Bonyhádon. Vilma Bánátba került férjével, aki a Sina birtok intézője lett. Jó anyám nemcsak a legszentebb érzéssel szerette atyánkat, hanem mindig csodálattal is tekintett fel rá, mit arra a férfiúra, aki az élet minden nehézségeivel és küzdelmeivel szembe mert nézni, sikerrel meg tudta oldani, és ami abban igazságosan nagy és szép volt, azt meg tudta védeni. Akinek soha sem volt sok az idő, a gond és a munka, hanem mindig csak a cél és az eredmény volt fontos, melyet kitűzött és ahova el akart érni. A családi élet nyugalma felett úgy őrködött, hogy abban a szeretetteljes összhangot és békés együttlétet semmi ne zavarhassa. Anyánk hálát is érzett atyánk iránt, aki az ő anyját és testvéreit is szeretettel ölelte magához és segítő keze az ő életüket is biztossá tette. Megvolt az ő komoly munkaköre is, a belső gazdaság, a sok állat, tejkezelés és a kert gondozása mellet rengeteg gyönyörű kézimunkát készített. Tőle nem lehetett olyant kívánni, amit meg nem tett. Én ekkor Tamásiban jegyző voltam és kiválasztottam a Tolna megyében ősidőktől honos Mányoki család legkisebb lányát, Emmát, akit jó apám is nagyon megszeretett. Esküvőnk 1898. április 20-án volt és 1900. január havában már Bedegre költöztünk, ahol engem körjegyzővé választottak. Szüléink átköltöztek Tamásiba, hogy közelebb legyenek hozzánk. Sajnos ekkor már jó apánk beteg volt, betegsége alatt Inkey bárónő meglátogatta emlékül dedikált fényképét hozta neki. Még négy évig küzdött betegségével és 1903. augusztus 23-án fájdalmunkra örökre itt hagyott bennünket. Jó anyánk néhány évig utazgatott gyermekeihez, majd 1908. június 16-án elment jó apánk után és így lezárult a család életének utolsó fejezete is. Minden elmúlik a világon, csak az emlék marad meg, ha azt a szeretet ápolja és megőrzi. 187
