Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Gréczyné Sallai Gizella: Günther László visszaemlékezése a múltra
Gréczyné Sallai Gizella: Günther László visszaemlékezése a múltra ben, aki atyánk alá volt rendelve. Itt születtek Vilma és László, aki én magam volnék. Hosszú ideig viselte atyánk azt az állását és szép eredményeket mutatott fel az erdő- gazdálkodás terén. Sok alkalma volt tudását, szakértelmét, egész egyéniségét belevinni hivatásába. Nagy munka az erdősítés, de még nagyobb annak fenntartása és ésszerű kihasználása. Sok ellensége van az erdőnek, ember és állat egyaránt. Az állati kártevőkkel még csak meg lehet küzdeni, szakadatlan munka és védekezéssel, de az ember ellen sikeresen már nehéz feladat, úgy, hogy a nagy gazdagság és a nagy szegénység elférjen egy helyen. Jó atyánk az ő humánus érzésével, emberismeretével és erős akaratával még ezt is megoldotta. Az erdők tíz községgel is határosak voltak, csupa szegénységgel körülvéve. Az erdő jól körül volt árkolva, csak sorompón lehetett bejutni. Igen ám, de a szegénység nagyúr, az parancsol és az ember szükségben nagyon találékony, még sem volt soha erdei kihágás, lopás. Meg volt az út az erdőbe a szegény nép részére, vihettek fát, csak előbb jelentkezni kellett az erdőőrnél, aki kijelölte a helyet, majd megbecsülte áfát és annak értékét napszámban határozta meg. Erről nyilvántartást vezettek. A vidéken senki nem fázott és erdő munkája is megkészült. Eper és csipkebogyó érés idején százával szedték az asszonyok és kosárszám hordták. Jó apánk, mint vérbeli erdész, nagyon szerette a növényvilágot és különös élvezetet nyújtott neki, ha abban tudományos és gyakorlati alapon kutatva dolgozhatott, ebben is meglátta a szépet. Kedvtelésből egész rózsaligetet ültetett az erdő arra alkalmas részén, csodás volt a látvány. Ilyen gyönyörűsége telt a vadak ápolásában is. Óriási vadterület volt az erdőn a szarvasok számára, mely legelőszerűen ritkítva az állatok legkedveltebbfüveit termelte. Itt mindig egész csordák nyújtózkodtak, úgy tűnt, mint egy óriási színpad, a sok gyönyörű, sokféle színárnyalatú és pettyes hátú, lustálkodó állattal. Az erdőnek e részén évtizedekig nem is hallatszott puskalövés. Amint visszakerültek szüléink Simontornyára, magukhoz vették anyai nagyanyánkat. Ekkor már az ő gyermekei elhagyták az anyai házat s önállóságuk megalapozásán munkálkodtak. Atyánk minden törekvésükben jó tanáccsal és anyagi támogatással látta el őket, így hamar a boldogulás útjára vezette őket. Mindannyian célhoz értek és különböző pályákon igyekvő, hasznos emberekké váltak. Nagyanyánk pedig angyala lett jó atyánk házának, ahol mindig csak a legnagyobb szeretetben volt része, míg 1898-ban 82 évesen csendesen örökre elaludt. Simontornyán jó apánk nagyon szép és eredményes munkát végzett, aminek elismeréseképpen 1880-ban a Sina uradalom egész 125 ezer hold erdőbirtokának felügyelőjévé nevezték ki. Külön igazgató nem volt, így jó apánk lett az erdőbirtok legmagasabb rangú reprezentánsa, ami két segédtiszt tartásával járt. A magasabb színvonal, melyre jó apánkat eddigi munkássága emelte, külsőségekben is megnyilvánult, a négy fogat és kocsis tartásában is. Az első és egyben utolsó kocsisát Erdélyi Mártonnak hívták, aki jó apánknak egy életen át minden lépését kísérte. Olyan megbecsülésben volt része, mint egy tisztes öreg családtagnak. A szép előléptetés sok terhet és gondot is jelentett, minden évben az egész birtokot be kellett utaznia a kárpáti fenyvesektől a temesi bánságig. Személyesen megjelent, vállán puskával, táskával, mérőlánccal felszerelve az északnyugati Kárpátokba, a tren185
