Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Gőzsy Zoltán: Az 1765-1766-os baranyai parasztmozgalom elterjedésének okai
Gőzsy Zoltán: Az 1765-1766-os baranyai parasztmozgalom elterjedésének okai föl őket mint falustul!” Egymást durván összeverték, ami komoly sérülésekkel járt (hét-hét fő szenvedett súlyos, töréses sérüléseket). „Jó volna, ha Vice Ispán Uram borbélyt méltóztatna kiküldeni gyógyításokra” - fejezte be levelét a szolgabíró.23 Az egységes fellépés révén azt is el akarták érni, hogy tömegként, potens erőként jelenhessenek meg, és így nagyobb hatást gyakoroljanak az ellenfeleiknek tartott birtokosokra, uradalmi tiszttartókra. A megyei forrásokban nem véletlenül kap kiemelt szerepet a gyülekező jobbágysággal kapcsolatos probléma kezelése (In negotio tumultuantium colonorum).24 A tolnai alispán Klimohoz írt levelében kissé patetikusan „kiált fel” a jobbágyság fellépései kapcsán: „Óh fájdalom! Kimondhatatlan bűn!” (proh dolor! et nefandum scelus!)25 A mozgalom térnyerésében komoly szerepet játszott az, hogy a jobbágyok sikerrel, eredménnyel léptek fel a vármegye és az uradalom képviselőivel szemben, több alkalommal is érvényt tudtak szerezni akaratuknak. így volt ez akkor is, amikor a hajdúkkal kellett szembenézniük. Ez is jelentős változást jelentett a korábbiakhoz képest. Az eredményes fellépés mögött egyértelműen a számbeli fölény, illetve a határozott, fenyegető fellépés állt. Ezek a sikerrel megvívott ütközetek lendületet adtak a parasztságnak. Ehhez azonban az is hozzájárult, hogy az elégedetlen jobbágyok rendszerint alacsony létszámú fegyveres erővel találták magukat szembe, akik nem tudták megfelelően kezelni a helyzetet. Tegyük hozzá, a hajdúk nem voltak hozzászokva a parasztmozgalmak során megnyilvánuló „hadviseléshez”: településeken belüli fegyveres fellépés, elégedetlenkedők kiemelése, elzárása. Azaz ellenséges környezetben kellett az adott közösség - általában hangadó - tagjait lefegyverezni, izolálni, vagy magukkal vinni egy másik településen lévő börtönbe. Általában két okra vezethetjük vissza a hajdúk sikertelen fellépését: egyrészt kisebb létszámukra, valamint határozatlanságukra, másrészt arra, hogy az elégedetlenkedők ismerték a hajdúkat, akik a környékbeli településekről származtak, és még a családjuk is ott élt. A forrásokban találkozunk azzal, hogy a jobbágyoknak a hajdúk családjára irányuló fenyegetései komoly pressziót jelentettek.26 Nem megfelelő válaszok A forrásaink döntő része igazságszolgáltatási és közigazgatási vonatkozású hivatali ügyirat. Ezek alapján hatványozottan láthatjuk, hogy milyen intenzíven foglalkoz23 Uo. 24 Uo. 46. 25 UO. 26 Ezt jól mutatja a bozsoki (Palotabozsok) jobbágyok és a vármegyei hajdúk esete. PEL 1766. 103. Az esetről részletesen: Nagy 1985. 175
