Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Gőzsy Zoltán: Az 1765-1766-os baranyai parasztmozgalom elterjedésének okai
Gőzsy Zoltán: Az 1765-1766-os baranyai parasztmozgalom elterjedésének okai a pénzt már nem adták vissza. A tiszttartó azokat, akik megakadályozták a munka elvégzését, Pécsre vitette és bebörtönöztette. Azt később hallotta, hogy mind neki, mind a hajdúnak a bebörtönzöttek „pálczát ígértek”.18 19 A hajdúk kiszolgáltatott helyzetét illusztrálja például, hogy a hajmási jobbágyok megeskették őket, hogy nem árulhatják el az uradalom és a vármegye képviselőinek, mit hallottak a parasztoktól. Ellenkező esetben komoly retorziókat helyeztek kilátásba. A parasztság fellépésében megnyilvánuló ellenségesség jelenik meg Szép János, a pécsi pálosok kocsisa tanúvallomásából. Arról számolt be, „milyen gyülekezést látott, amikor Mágocsról hozott búzát a pálosok számára Pécsre?” A kocsis elmondta, hogy a Hosszúheténybe vezető úton Kárász felé az erdőben furkós botokkal, vasvillákkal, csákányokkal gyülekeztek parasztok, akik Hetény felől Mágocs felé mentek. Közrefogták, kikérdezték, kinek, hova viszi a búzát. Papírjait elvették, leellenőrizték. A történethez hozzátartozik, hogy a jobbágyok viselkedése nem fajult tettlegességig, csak szóban utaltak arra, hogy ha itt lenne a pálos atya, akkor nem úszná meg. Végül a kocsis zsebéből kivett aprópénzt is visszaadták, majd „megindultak, és valameddig engemet láttak, mindenütt káromkodtak, s morgolódtak, én pedig Hetény felé sietséggel lovaimat el hajtottam”.19 Az egységes fellépés képzete, szándéka igen nagy feszültséget okozott helyi szinten, igen komoly konfliktusokat generált uradalmakon és községeken belül, valamint községek lakói között. A településeken lakó parasztok egymást fenyegették azzal, hogy ne engedjenek, és ne végezzék el a robotot, ezzel ugyanis rontanák az egységes fellépés lehetőségét.20 Hojtsy Mihály 1766. június 12-én kelt jelentésében arról tudósítja Klimo Györgyöt, hogy a hosszúhetényiek azzal fenyegették a hirdieket, hogy ha az uraság földjén dolgoznak, akkor verést kapnak.21 A mozgalmakkal kapcsolatos erőszakos szemlélet nem csupán közvetlenül, de közvetett módon is tetten érhető volt Baranyában. Nagy János szolgabíró 1766. június 8-án számolt be Hojtsy Mihálynak a vázsnokiak és a sásdiak vitájáról.22 A közös legeltetés után a vázsnokiak éjjel magukhoz hajtották be mindkét település lovait, majd erre válaszként a sásdiak hajnalban magukhoz az összes ökröt. Másnap nagy verekedés tört ki emiatt a két fél között. Ez követően úgy tűnt, hogy meg tudnak egyezni, de következő nap délelőttre körülbelül 30 vázsnoki jobbágy, vasvillával, botokkal felfegyverkezve megjelent a sásdi kocsmánál. Többen megpróbálták jobb belátásra bírni őket, de éppen azok nem nyugodtak le, és tartottak ki hangadóként, akik korábban ott voltak a dombóvári úriszéken (Nagy Pál, Szabó Imre, Szabó Istók). Jellemző, hogy felbátorodásukban a megye képviselőjét, a szolgabírót is meg akarták verni. Végül megelégedtek a sásdiak megtámadásával „mennyünk rajtuk, vergyük agyon, égessük 18 Uo. 19 Uo. 46. 20 RuzsÁs 1964, 67. 21 PEL 1766. 129. 22 Uo. 174
