Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)

1. A reformáció születése, kibontakozása

terhét kívül [külsőleg] bizonyság szerint; jegy szerint bocsássuk meg bűnét, mert Isten megoldotta belől. Könyörögünk, hogy minket eféle bűnöktől ő vele egyetemben oltalmagyon; rontsa el bennünk a bűn, a sátán uraságát, — ne bírjon a bűn, hanem mi bírjuk a bűnt, s tartson meg a% igát, hitben. Mi Atyánk ki vagy!40 Atyámfia! a Jé tus Krisfius nevében én tenéked a stentegyhát előtt hirdetem bűneid bocsánat]át s bitpnyságot téstgk, hogy Isten megbocsátotta minden bűneidet. Kövesd meg at Urat: Örök min­denható Atya Isten! a te stent Fiadért, a Kristjusért hálát adok, hogy nékem megkegyelmetjél és at akolba behotjál. Bocsásd meg minden bűneimet! Sszámlálj a te híveid kötél Adjad a te stçntlel- kedet, akit megtartást énbennem! Amen. Ti is hívek, keresttyének! a Kristjus nevéért megbocsássatok és at Úrnak én értem hálát adjatok és könyörögjetek, hogy a sátánt reám ne bocsássa. ’41 Az eklézsiakövetés 17. századi liturgiáját Samorjai János mellett Paksi György előbb óbudai, majd kecskeméti lelkész is részletesen is közli ágendás könyvében, a vezeklés nem részletezve, annak lényegét így fogalmazva meg ,,A templom kövére állíttassák... ”.42 Már észrevehetően szelídebb, kevésbé kíméletlen Kiss Áron, Vájná Károly által is is­mertetett szertartásrendje.43 A 17. század kemény világi és egyházi fegyelmezési gya­korlatára példaképp álljon egy, a Nagykőrösi Hármas Tanács által hozott ítélet: ,Anno 1639. 17. Januarii. Fejér Pál felesége nyelvének gonost mondása, etc. városunk bírája s at égést tanács ellen. ... At igát törvénytételért mind at város biráját, mind at égést tanácsot és egyéb külső, nevetet sterént való stemélyeket rutgyalátatos stokkal illetett; átért at a nyelvének undok- ságáért és at birák és tanács uraink mód nélkül való stjdalmatásáért: nyelven marastjotta. Ha at város jó tetstéséből engedelmességgel lenni neki, atjekete stékből at ekletjiát megkövesse és at vá­rosból kiverettessék. ”*4 Már a 17. századtól az volt a gyakorlat, hogy a presbitérium bizonyítási eljárást nem folytatott le. Ez a világi hatóságok feladata volt, ahogyan a bűnös megbüntetése is a város vagy az úriszék jogköre volt. Csak ezt követően kerülhetett sor az egyházi bün­tetésre, az eklézsiakövetésre. Mindössze egyetlen példa: „ /752. Tengőd. At ekla megke­restetett, hogy at ekla beleesettével excommunicalt némely nyilvános tolvajok, kik at uri sgék által megfenyittettek, at eklakövetésre nehetgn stánták el magukat.445 A 18. században továbbra is általánosan használt egyház fegyelmi eszköz az eklézsia megkövetése, az újonnan ala­kuló presbitériumok is első helyen veszik fel feladataik közé. A század végétől szá­mottevően megnő a források száma, amelyek még a 19. század első felében is tudósítanak az egyházi bíráskodásról, az egyházfegyelmezésről, az eklézsiakövetés gya­korlatának alakulásáról. Tovább formálja, színesíti a helyzetet, hogy II. József rendel­kezése értelmében 1786 után a világi hatóságok járnak el számos olyan kérdésben, 40Mélius János Debrecen, 1563. 415-419. In: SAMORJAI 1686. 41 Mélius János Debrecen, 1563. 415-419. In: SAMORJAI 1686. 42 BARIBA 1909. 375. 43 Kiss Gergely „Agendája” 1755-ből. In: SZERENCSI NAGY 1788. 44BALLA 1856. Közli: VÁJNÁ 1906-1907. 149. 45 BALLA 1856. Közli: VÁJNÁ 1906-1907. 149. 72

Next

/
Thumbnails
Contents