Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)

5. A reformáció öröksége

Hajdók Judit „A vallásos buzgóság és az áhitat emelésére.” Orgonák, orgonabeszerzések Dél-Dunántúl református templomaiban1 2 * 4 5 Az újkor két vallásreformátora, Luther és Kálvin a meghirdetett tanaikban különbö­zően ítélték meg a zenét, az orgona hangszert. Luther így vallott 1538-ban: „En, Dr. Martinus Euther, Istentől, az Atyától és a mi Erünk jézus Krisztustól kegyelmet és békét kérek azpknak, akik a zene szabad művészetét kedvelik. Egész szívemből dicsérem és magasztalom a Zene szabad művészetét, Istennek az} a szjp és pompás adományát. A lutheri vallási érzület énektípusa a német korái, amely J. S. Bachnak és kortársainak vált zenei ihletőjévé. Kálvin elhatárolódott a feleslegesen cirkalmas, figurális zenétől: „Aypk az énekek és dallamok, amelyek csupán a fűlnek gyönyörűségére szereztettek, egyáltalán nem illenek az egyház méltóságához és lehetetlen, hogy nagyban magukra ne vonják Isten rosszallását. ’6 Strasbourg!, száműzetése idején kezdte el szerkeszteni, majd munkatársai segítségével összeállította a gyülekezeti énekeket, a zsoltárgyűjteményt, a Psalteriumot, amelyek a református evangéliumi gyülekezetek és a keresztény hymnológia nagybecsű értékeivé váltak. A magyar kálvinizmus megszilárdulásakor Méliusz Juhász Péter (1536 k—1572) püspök vezetésével az 1562. nyarán megfogalmazott Debreceni Hitvallás elítélte az orgonát: gonoszságot cselekszenek tehát, a kik a kánonszabta órákat [...] lemormolják és a szent gyülekezetben orgonát tartanak mint a pápisták és mások j Az öt évvel későbbi Debre­ceni zsinat az anyanyelven történő éneklés fontosságát hangsúlyozta: „Az éneklést mint a tudománynak, buzdításnak és isteni tiszteletnek részét, a szent irás szerint beveszyzük. Tanítván, intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel. De úgy, hogy megértett nyelven éne­keljenek [...]. Az Antikrisytus táncoltató miséjéhez alkalmazott hangszereket pedig, a képekkel együtt, kihányjuk, [...].’* A jelen tanulmánynak nem tárgya a reformált teológusok hangszerhasználati ren­delkezéseinek és a magyar nyelvű nemes veretű zsoltárgyűjtemények alkotóinak az or­gonát száműző, vagy ritkábban tűrő nézeteinek az ismertetése, sem a nézetek formálódásának bemutatása napjainkig, amikorra az orgona a liturgia teljes értékű esz­közévé vált. Az út nem volt vitáktól mentes. Az évszázadok alatt sok tíz értekezés, végzés, tanulmány, cikk szólt az orgona mellett vagy ellen. Álljon itt egy példa arról, 1A tanulmány a mai Magyarország három megyéjének (Baranya, Somogy, Tolna) orgonáival foglalkozik. A szerző személyesen látta az orgonákat, néhány kivételtől eltekintve. 2 LUTH ER 1538. 2. ’DOUMERGUE 1994. 6. 4 KISS 1881. 197. 5 KISS 1881. 574. 493

Next

/
Thumbnails
Contents