Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
nyomban azpn indokolással értesítette a pécsi béget, mintha az ő katonái Kálmáncsán nem városi polgárokat, hanem hajdúkat fogtak volna el H%után történet, hogy bár a szerencsétlenségből kimaradt bírák hirte lenében összegyűjtött ajándékokkal a vajdához siettek, és attól késedelmeskedésökért bocsánatot kérve az elhurcoltaknak és főként Szegedinek szabadonbocsátását kérték, a vajda azonban ilyen válasszal utasította el és gúnyolta ki őket: O azoknak ajándékait, akik későn tértek eszükre, viszpnyozpi nem tudja, mivel már megírta a bégnek, hogy néhány hajdút papjaikkal együtt elfogott. A kérelmezőknek tehát rögtön magához a béghez kell menniök és mindent annak kegyelmétől kell várniok. Ezt megcselekedvén, aZ ügy ez egyszer kedvezően végződött, mert a zsarnok megindulva a könyörgésen és a pénzen, megparancsolta, hogy az összes foglyok bocsátassanak szabadon és térjenek vissza. De a kálmáncsaiak azután több bajuktól is indíttatva mindenek felett arra törekedtek, hogy azj a gonosz vajdát állásából eltávolítsák, ezért a bég előtt nyilván sok váddal támadták meg őt. Ez viszont a béget gazdag ajándékkal megvesztegetve könnyen elhitette vele, hogy ő soha nem rossz sem Kálmáncsa község feldúlója nem volt, ahogyan őt a polgárok nyílt feljelentésben vádolják. Ez alkalommal a bég így szólt: A.yt akarom, hogy ezen per eldöntése végett bizonyos megbízható és értelmes polgárokkal együtt a ti papotok is, mint igazmondó ember, hamarosan támogatásomra legyen nekem. Mikor a kálmáncsaiak a bég ezen parancsát Pernesz} Farkas babocsai várparancsnoknak kö- telességszçrûen jelentették, az ezf mondotta: Fontoljátok meg, mi módon adjatok hitelt a török szavainak és ígéretének. Enmiattam ugyan elmehettek hozgá, csak legyen nyitva a visszatérés útja. Mikor a zsarnok előtt megjelentek, azismerve ennek azembernek tekintélyét, egyébfenyegetések közt így szólt egyenesen Szegedihez: Te pap, miért szoktál vakmerőén és eb módjára minden szomszédos várba, mégpedig a magyarok váraiba szétfutkosni? Nemde régóta tudom már, miféle dolgokat művelsz? Teszek róla ezután, hogy te magad se légy efelől tájékozatlan. Ezekre a merő fenyegetéseket és dühöt lihegő szavakra pedig a kegyes férfiú így válaszolt: Elekünk, akik innen vízgel, onnan tűzgel vagyunk körülvéve, még ha nem is akarjuk, akkor is oda kell elmennünk, ahova kényszerítenek bennünket. A pogány ezen még inkább felindulva, tüstént a maga börtönébe hurcoltatta Szegedit, ahova nem is akarta.33” A beszélgetésből kiderül, hogy a bég nem fogadta el Szegedi érvelését az ellenséges vársorok, közé szorított nép állapotáról. Ennek vagy az lehetett az oka, hogy addig Szegedit az 1540-es évek fordulóján tanúsított magatartása miatta saját oldala mellett elkötelezettnek tartotta, a Petrovics-féle erdélyi tábor hívének tudta, és oszmán támogatottsága ellenére árulásnak tartotta a kihátrálást a török — Habsburg ellentétben való állásfoglalásból. A másik eshetőség szerint Szegedi magatartása megváltozott. A törökkel szembeni nemzetközi közhangulat, megfordult, így a kálmáncsehi prédikátor igehirdetése is ezt a fordulatot követte. A magyar tanítvány, Szegedi, Melanchthon teológiai konstrukciója szerint, már ekkor íródó könyveiben is, a pápa mellett a törököt is egyértelműen Antikrisztusnak hirdeti, akivel nem lehetséges a békekötés, az együtt33KATHONA 1974.127. 42
