Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
4. Protestánsok a 20. század második felében
Már a kommunista hatalomátvétel után, az MDP uralta egypártrendszerben, az ÁVH- uralom csúcspontján s a koncepciós perek55 idején, 1949. december 28-án intézkedett a kormány egyes ipari és közlekedési vállalatok, valamint a külföldi tulajdonú üzemek államosításáról. 56 Az Angster vállalat államosítására is e rendelet alapján került sor. A jogszabályból következően a cég teljes ingó- és ingatlanvagyona, illetve a család tulajdonában álló, de a cég javát is szolgáló ingó- és ingadanvagyon egyaránt államosításra került. Ugyan Angster József mint főmérnök és Angster Imre mint főkönyvelő a cég alkalmazásában maradhatott, azonban Győrffy János személyében vállalatvezetőt neveztek ki a fejük fölé. A vállalat nevét pedig Pécsi Hangszer- és Asztalosárugyárra változtatták. Korábban a gyár elsődlegesen egyházi megrendelésekre dolgozott, az egyház viszont a Rákosi-korszakban a hatalom számára nemkívánatossá vált. Ahogy a kommunista rendszer az orgonagyártást klerikális iparnak, az orgonát klerikális hangszernek tekintette, úgy az egyházi reakció elleni harc részeként elsorvasztotta ezt az iparágat azzal, hogy az egyházi-templomi megrendelések a politikai terror miatt megszűntek. A cég részéről még az államosítás után is voltak próbálkozások orgonaépítési megrendelések megszerzésére, azonban ezek nem jártak sikerrel. (7. melléklet) Angster József az 1950. március 1-jén kelt levelében beszámol Fodor Kálmánnak arról, hogy a céget államosították, unokatestvérét és őt változadan munkakörben meg55 perek koncepciós jellegét az adta, hogy a hatalom egy előre meghatározott cél érdekében a tényekjét önkényes logikával összefűzte, majd úgy állította be a rosszgazdasági helyzet okozta nehézségeket, hogy az büntethető legyen. [...] Gazdasági perekről szólva is érvényes a kettős felosztás, voltak: úgynevezett „nagy perek” vagy kirakatperek, amelyeket a nagy- vállalatok, intézmények ellen indítottak; és úgynevezett „tömegperek”, amelyeket a kisemberek ellen folytattak le, hogy végképp szétverjék a ávil társadalmat. A gazdasági pereknél a jog a politikai elnyomás eszközévé vált, és mind hangsúlyozottabban a gazdaság átpolitizálását, egy mind átfogóbbá váló elvonási rendszer kiépítését segítette elő. A gazdasági kirakatperek a gazdasági és a hatalmi kulcspozíciók körül sűrűsödtek: a nagy, külföldi tulajdonú vállalatok és a minisztériumok veszető tisztviselői ellen folytak, emellett egyes gazdasági ágazatok szakembergárdáinak likvidálására is irányultak. A kirakatperekkel a hatalom célja a társadalom lefejezése és megfélemlítése volt. [...] A leggyakoribb vádpontok a következők voltak: hűtlenség, ipari kémkedés, idegen hatalom kiszolgálása, a magyar népgazdaság megkárosítása, ipari szabadalom külföldre csempészése, valamint hogy a szóban forgó vállalat eltért a hároméves terv végrehajtásától a szabotázs eszközével. ’’CSESZKA 2008. 30—32. 56 A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 20/1949. számú törvényerejű rendelete kimondja: „jelen törvényerejű rendelettel állami tulajdonba vétetnek [..] mindazok a magántulajdonban álló ipari, közlekedési, bánya, és kohóvállalatok, amelyeknél a bármilyen munkakörben alkalmazott munkavállalók összlétszáma az 1949. évi szeptember hó 1. napjától a jelen rendelet hatálybalépéséig eltelt időben bármikor elérte a tízfőt. [...] Az állami tulajdonba vett vállalatokhoz az illetékes miniszter vállalatvezetőt rendel ki. [...] Az egyéni cég tulajdonosa a vállalatról, valamint a vállalat céljára rendelt azon vagyontárgyakról, amelyek a vállalat telephelyén kívül vannak, köteles a törvényerejű rendelet hatályba lépésétől számított 30 napon belül a Pénzintézeti Központhoz bejelentést tenni. [...] Mindazok az ingóságok, (ideértve a jogokat, jogosítványokat és engedélyeket is) amelyek az állami tulajdonba vett vállalat célját szolgálják, (ideértve a közlekedési eszközöket is) a vállalattal együtt állami tulajdonba kerülnek, tekintet nélkül arra, hogy a vállalat volt tulajdonosának, vagy harmadik személynek tulajdonában álltak. [...] „ Ugyancsak állami tulajdonba kerül - tekintet nélkül arra, hogy a vállalat volt tulajdonosának vagy harmadik személy tulajdonában állt - az az ingatlan is, amely kizárólag vagy túlnyomó részben a törvény alapján állami tulajdonba vett vállalat célját szolgálja. Ha a vállalat célját szolgáló ingatlanrész az ingatlan egyéb részétől természetben elválasztható, az illetékes miniszter el354
