Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
4. Protestánsok a 20. század második felében
színleg a „megegyezés”, valójában azonban a kényszerítés útját választotta. Angyal János miniszteri osztályfőnök 1948. június 7-én kelt feljegyzésében az előbbi szellemében így fogalmazott: „továbbra isfennmarad iskolák falán a kereset”.66 Még az iskolák államosítását kimondó törvény országgyűlési vitájában is a hitoktatás fenntartását ígérték.67 A vallásoktatás kérdését végül a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által kiadott 1949. évi V. számú törvényerejű rendelet zárta le, mely kimondta: „a vallásoktatás nőiskolákban nem kötelező”.68 Az 1949—1950. tanévben a vallástant rendkívüli tárgyként tanították az iskolákban. Az „állami iskolamonopólium”69 kiépítése Az ún. kék cédulás választásokat követően a Vörös Hadsereg támogatását is maga mögött tudó Magyar Kommunista Párt beindította a minden ellenzéki magatartást eltaposó gőzhengert. A felszínen az egyházakkal megegyezésre törekvő kormányzat valójában saját ultimátumát kényszerítette rá a „tárgyalópartnereire”. Az „Os^d meg és uralkodj?’ elvet kitűnően felhasználva a református egyházzal kezdte el a tárgyalásokat az egyházi iskolák államosítása, illetve az egyház és az állam közötti viszony rendezése tárgyában. Ehhez a meggyőzés, a fenyegetés eszközét, illetve az egyházak belső megosztásának fegyverét vetették be. Az ellenálló egyházi vezetőket leváltatták, megfélemlítették. így szorult háttérbe a református egyházat vezető Ravasz László70 püspök, a református zsinat pedig „beleegyezett’ iskolái átadásába.71 Az evangélikus egyházzal azonban minden megosztási kísérlet ellenére sem boldogultak, ugyanis 1948 júniusában az egyházi iskolák megtartásáért síkra szálló Ordass Lajos72 vette át az egyház “MNL BaML VI. 501 .a. 4114/1947-1948. 67 AZ ISKOLÁK ÁLLAMOSÍTÁSA 1948. 77. 68MNL BaML VIII. 59. Iktatott iratok 35-5/1949-50. “KARDOS 2007. 55. 70 Ravasz László (1882-1975) református püspök, az MTA tagja. 1940-45 között igazgató tagja. 1921-től a Budapesti Kálvin téri egyházközség lelkipásztora, a Dunamelléki református egyházkerület püspöke. A felsőház tagja (1927—1944). A püspöki tisztségéről 1948. májusban lemondott. 71 Hónapokon át tartó, meggyőzéssel és fenyegetésekkel tarkított tárgyalásokat követően a Magyar Köztársaság kormánya és a magyarországi református egyház zsinati tanácsa 1948. október 7-én megállapodást kötött, melynek célja az állam és egyház közötti viszony kérdésének mindkét részről óhajtott „békességei és helyes” rendezése volt. A 3. §-ban a kormány megengedte, „hogy az egyház mindenütt, ahol szüksége mutatkozik, az állami iskolák tantermeit és egyéb erre alkalmas helyiségeit is a tanítás szabályszerű idején kívül az iskolai hatósággal való megegyezés szerint és az átengedés folytán esetlegfelmerült károk megtérítési kötelezettsége mellett istentiszteletek, vasárnapi iskola, bibliaórák, énekkari és egyéb vallásos és egyházi összejövetelek és gyűlések céljára, díjmentesen használhassa mindaddig, amíg az egyházközségek e célra szolgáló más épületekről gondoskodni tudnak. ” Az egyezmény 7. § c., pontja kimondta, hogy a kántortanítói javadalomnak a kántori feladatokért járó földilletménye az egyház tulajdonában marad. 72Ordass Lajos, előzőleg Wolf (1901—1978) evangélikus püspök. 1924-ben szentelték lelkésszé. 1945-től a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspöke. 1948. augusztus 24-én házi őrizet alá helyezték, de ezt rövidesen feloldották. Szeptember 8-án letartóztatták, és koholt vádak alapján („az ország devizagazdálkodását sértő bűncselekmény” miatt báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelővel és Varga Sándor egyetemes főtitkárral együtt) bíróság elé állították. 328
