Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
3. Evangélikusok a 18-20. században
Az 1840-es években különböző öröklési és eladási tevékenység eredményeképpen képződött akkora összeg a herceg kezén, hogy azt mindenképpen földvásárlásra fordíthatta. A reformkorra igen eladósodott hazai arisztokrácia birtokai egy részéhez viszonylag olcsón hozzá lehetett jutni, így került a dárdai uradalom is a herceg kezére. A dualizmus korában mintegy 49 ezer kát. holdas birtokán gazdálkodott a család, akik természetesen nem laktak itt, de évente kétszer, ősszel és tavasszal a nagy vadászatokra meglátogatták a Dráva menti birtokaikat.111 A 19. század vége felé a hatalmas uradalom öt majorságát, vagyis a birtok felét bérbe adták, míg a másik felét saját kezelésben művelték.112 Ami különlegessé tette a dárdai uradalmat, az mindenképpen az elhelyezkedése volt. A birtok nagy része a Dráva menti ártérben feküdt, így nem véleden, hogy az erdőgazdaságnak kitüntetett szerepe volt a gazdálkodási rendszerben. A másik pedig az, hogy az uradalom nagyon sokat költött 1871 után a Dráva szabályozására, az árvízmentesítésre, a gátak karbantartására, amely révén persze jelentős rétekre és legelőkre tett szert. Még a háború előtt is 12 ezer hold lecsapolását tervezték.113 A vizes területen természetesen a juhászat korlátozott volt, de a szarvasmarha-tartás előtt nagy lehetőségek nyíltak. Nálunk nem megszokott, de német földön teljesen természetes kezdeményezésként a tulajdonos lépeseket tett az ipar fejlesztésére. Beremenden a 20. század elején a mészkemencék mellett cementgyárat alapítottak (részvénytársaságként működött, alaptőkéje 7 millió korona volt), valamint mellette kavicsbányával is rendelkeztek.114 A másik különlegesség a villányi pezsgőgyár megalapítása volt, a verőczei uradalom eladása miatt a korábbi szlatinai pezsgőgyár üzemét Villányba telepítették át. Mind a két üzem a Hitelbank részvételével jött létre.115 A herceg nagy összegű kölcsönt adott a magyar államnak a barcsi vasúti Dráva-híd megépítéséhez,116 illetve fő- részvényese és támogatója volt az 1895-ben megépített Szentlőrinc — Szlatina — Nasic vasútvonalat létrehozó társaságnak.117 (A vasútvonal persze részben saját birtokain halad át.) A világháború előtti bizonytalan politikai helyzet, a Magyarországon időnként fellángoló külföldi földtulajdonosokkal szembeni, politikailag erősen túlfűtött közgondolkodás arra késztette a herceget, hogy felszámolja itteni érdekeltségeit. Először a 70 ezer kát. holdas verőczei uradalomtól vált meg: 1912-ben 42 millió koronáért eladta el egy konzorciumnak.118 Néhány évvel később a dárdai uradalom is sorra került: a háború alatt, 1917 júliusában György herceg a Magyar Agrár- és Járadékbank Rt. által alakított érdekcsoportnak adta el az uradalmat, mégpedig négy egységben. A bere111 Budapesti Hírlap, 1903. szeptember 11. 112VÁRADY 1896. 528-529. 113 Pesti Hírlap, 1911. június 11. 114 Központi Értesítő, 1917. 1543. (72. szám) 115Pesti Hírlap, 1918. március 19. 116 Főrendiházi irományok, 1878. 5. kötet. 615. "7ERDŐSI 1989. 364. 118 Budapesti Hírlap, 1909. október 3. 267
