Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
Aradi Gábor A váraljai reformátusok konfliktusa a 19. század második felében Tolna vármegye déli részén elhelyezkedő Váralja a jelentős szénkészlettel rendelkező észak-mecseki bányavidéken fekszik. Az ásványkincs intenzív kitermelése az 1870-es években indult meg. A bányanyitó vállalkozók hosszú idejű bérleti szerződést kötöttek a község azon polgáraival, kiknek földtulajdona alatt szénmedence húzódott.1 Az anyagi haszon megszerzése ellentétek forrása is lehetett. A váraljai református lelkész, Dőczy József (1832—1918. június 4.) és a presbitérium között kitört ellenségeskedésnek oka is ezen alapult. Dőczy a rendelkezésünkre álló források szerint 1862- től 1869-ig segédlelkész volt Dunaföldváron, majd „lelkészt állomást" nyert Váralján 1869-ben. (1. táblázat)2 3 1. tábládat. Váralja lakosságának vallási összetétele 1869 és 1910 kö^ötfi 1869 % 1880/ 1881 % 1890 1900 % 1910 % római katolikus 84 6 181 12 nincs adat 270 16 158 10,3 görög katolikusnincs adat1 0,1 ág. hitv. ev. (Augsburgi) 466 33 532 34 nincs adat 639 38 644 42,0 református (Helvét) 837 60 833 53 nincs adat 749 45 710 46,3 izraelita 14 1 13 1 nincs adat 19 1 4 0,3 egyébnincs adat15 1,0 Összlakosság 1401 100 1559 100 1691 100 1677 100 1532 100 1A témával kapcsolatban lásd GRÓSZ 1969. 167-188. 2DRE RLJkv. 1860-1869. 3 NÉPSZÁMI .ÁLÁS 1869. 207. NÉPSZÁMLÁLÁS 1881. NÉPSZÁMLÁLÁS 1900. 128-129. NÉP- SZÁMLÁLÁS 1910. 50-51. 181
