Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
gyakran köbmétert, vagy ölt, azaz térfogat vagy hosszúság mértékegységet is használtak. A terménybeli járandóság rovarnál sok esetben a szolgáltatók számát is lejegyezték, amiből következtetni lehet az egyházközség nagyságára. Ilyen figyelhető meg a kántortanító bor collecta juttatása esetében: minden pár után 2 liter bort kapott, összesen 640 pár után 1280 litert. Ez volt az úgynevezett párbér, amit egyfajta egyházközségi adónak is tekinthetünk. A jegyzőkönyv szerint a javadalmához tartozott még egy kenderföld, szántóföld és nádiás, egy marhajárásra való legelő, és két hold legelő a közösben haszonélvezete is, mely javadalmak együttes pénz-egyenértéke meghaladta a 450 koronát. A tanítók természetbeli közmunkában is részesültek: például rostáltatásban és malomfuvarban. Az egyház feladata volt ugyanis a tanító őrletni való gabonáját évente négyszer a malomba elküldeni és a lisztet hazaszállítani. Ennek pénzegyenértéke 40 koronát tett ki. A javadalmi jegyzőkönyvekből tájékozódni lehet a tam'tóság feladatairól is, melyeket külön-külön megneveztek és javadalmaztak. Közülük a legfontosabb az elemi iskolások oktatása-nevelése volt, melyért minden tanuló után meghatározott összeget kaptak. Ez volt a tandíj, mely a javadalmi tételek fontos részét képezte. Jelen esetben a tanítónak gyermekenként egy csirke és 40 fillér volt az illetménye. A csirke árát 5 év átlaga alapján 1 koronában állapították meg. A jegyzőkönyvekből sok esetben azt is megtudhatjuk, hogy a keresett településen az adott időszakban hány tanköteles korú gyermek volt, így következtetni lehet az egy tanítóra jutó tanulók arányára is. Győri János 70 tanuló után összesen évi 98 korona tandíjat kapott. A mindennapi iskolások oktatása mellett kötelességei közé tartozott az ismédő iskolások tanítása is, melyért a politikai község pénztárából évi 50 korona díjazásban részesült. A legtöbb tanítói állást az iskolaszékek úgy írták ki, hogy a tanítóknak a kántori teendőket is el kellett látnia. Előfordult, hogy a kántortanító feladata volt a gyerekek konfirmációra való felkészítése. A vizsgált forrás tanúsága szerint Ocsényben évente átlagosan 23 gyermek konfirmált, fejenként 20 fillér volt a tandíj, összesen 4 korona 60 fillér illetmény származott ebből a tevékenységből. A kántortanítók számíthattak úgynevezett stólapénzre is, amit a hívők fizettek bizonyos egyházi aktusok például keresztelő, házasságkötés, temetés elvégzéséért.15 Ennek összege nem volt egységes, nagymértékben függött a hívek anyagi helyzetétől. Győri János, a jegyzőkönyvben és annak mellékleteiben olvasottak szerint halott temetésért, énekszós halottnál 1 korona 40 fillért, búcsúztatós halottól 4 koronát kapott. A vidékiek és egyházi adót nem fizetők rosszabbul jártak, ugyanis ők a stóla kétszeresét fizették. így évente ádagosan 120 korona stóla pénz növelte az illetményét. A tanítói és a kántori javadalma 1988 korona 53 fillér volt, ha ehhez hozzáadjuk még a 220 korona be nem számítható járandóságot, az évi jövedelme 2208 korona 53 fillér volt, ami jó tanítói fizetésnek számított. Az adatbázisban kb. 30 tanító javadalma érte el, vagy haladta meg a 2000 koronát. De láthatjuk, hogy az összegszerűen megnevezett jövedelem elsősorban terményekben és szolgáltatásokban nyilvánult meg. 15 SZABOLCS 2001. 38-57. 176
