Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
92 fillérre rúgott10. A kisebb fizetésűek közé tartozott például Mátis István, pálfai evangélikus tanító, aki 1926-ban mindössze 791 korona 84 fillér éves jövedelemmel rendelkezett.11 Árulkodó az is, hogy egy településen hány tanítói státuszt hirdettek meg: tehetősebb települések vagy iskolák esetében előfordult, hogy III., IV. vagy V. tanítót is foglalkoztattak (például Madocsa, Dunaszentgyörgy esetében). Az ő javadalmaik azonban rendszerint elmaradtak a kántortanítókéhoz képest. A forrástípus illusztrálására az őcsényi református elemi iskola első számú kántortanítójának, Győri Jánosnak az 1908-ban kelt javadalmi jegyzőkönyvét választottam.12 A Szekszárdtól nem messze elhelyezkedő Ocsény, a Sárköz része, mely jellemzően református település volt a megyében. Érdekesség, hogy míg Szekszárdon nem épült fel a református templom, a hívek Ocsénybe jártak át istentiszteletre.13 A négy oldalas dokumentum első oldalán szereplő legfontosabb adatok a következők: a jegyzőkönyv felvételének dátuma (1908. június 20.), az iskola neve (őcsényi református felekezeti iskola), fenntartója (az őcsényi református egyház), a tanító neve (Győri János), besorolása (kántortanító), az állás meghirdetésének dátuma (1860), végül, hogy a tanító mióta működik az adott iskolánál (1896-tól), és mióta élvezi jelenlegi járandóságait (1896 óta). Az őcsényi református egyháztanács, mint iskolaszék 1908. január 26.-án tartott gyűlésén arról határozott, hogy Győri János az összes kántortanítói javadalmának 2/3 részét tisztán a tanítói és 1/3 részét a kántori teendőkért kapja. A két belső oldalon a javadalmi tételek felsorolása, a javadalom forrásai, valamint a javadalmi tétel pénzegyenértékét tüntették fel koronában. A vizsgált iratokból kiderül, hogy a tanítói fizetések több forrásból származtak. A javadalom forrásai leggyakrabban az evangélikus vagy a református egyház, a hívek, a tankötelesek szülei, az adott község, esetleg uradalom, illetve az állam voltak. Értékes információkat szerezhetünk a korabeli egyházközségek anyagi lehetőségeiről, gazdagságáról, hogy saját erőből, mint helyi forrásból mennyi és milyen járandóságokat tudtak a tani tónak megadni. Jelen esetben a javadalom forrásának az Őcsényi református egyházat, Őcsény politikai községet, és a közalapítványi uradalmat jelölték meg. A kántortanítók jövedelme jórészt feudális természetű volt, azaz fizetésüket csak részben kapták készpénzben.14 Győri János 52 korona 50 fillért kapott a református egyház pénztárából, 84 koronát pedig a közalapítványi uradalomtól. Nagyrészt természetbeni juttatásokban részesült: 20 hl búzát, 7.51 hl zabot, 2 1 vajat, 2 1 mézet, 28 kg marhahúst, 28 kg sót, 9 kg faggyút valamint 20 köbméter tűzifát kapott. Megjegyzendő, hogy nem egységes, és némi utánjárást igényel a különféle mértékek (például pozsonyi mérő, bécsi öl, font, véka, zsupp stb.) használata a javadalmi jegyzőkönyvekben. A tűzifa járandóságot jelen esetben például négyzetméterben, tehát terület mértékegységben adták meg, de 10MNL TML VI. 501. b. TVT i. Szabó István bölcskei ref. elemi népiskolai tanító jav. jkv. 11MNL TML VI. 501. b. TVT i. Mátis István pálfai ev. tanító jav. jkv. 12MNL TML VI. 501. b. TVT i. Győri János őcsényi ref. tanító jav. jkv. 13SZEKSZÁRD MONOGRÁFIA 1989. 1:138. l4SZABOLCS 2001.38-57. 175
