Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)

2. Reformátusok a 18-20. században

Kunné Tornóczky Andrea „...kántortanítói javadalma 1988 K 53 fillérben állapíttatik meg.” Protestáns tanítók Javadalmi jegyzőkönyvei A reformáció s emlékév keretében a Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára is iratfeltáró kutatásokat végzett. Tanulmányomban az iskolatörténeti kutatások fontos forrásaival, a Tanfelügyelőség irataiban található Javadalmi jegyzőkönyvekkel foglalkoz­tam. Célom egy, a kutatók számára is hasznos adatbázis elkészítése volt, mely a megye protestáns iskoláira, és az ott működő tanítókra vonatkozóan fontos adatokkal szolgál. A nem állami elemi népiskolai tanítók törvényszerű javadalma közigazgatásilag volt biztosítva. A Javadalmi jegyzőkönyvek a tanítói állás helyi járandóságáról szóló, ok­mányokkal és aláírásokkal ellátott köziratok voltak. Minden nem állami elemi népis­kolai tanítói állásról javadalmi jegyzőkönyvet kellett felvenni. A járandóságok akkor váltak személyes javadalommá, amikor a tanítót megválasztották az adott állásra.1 2 Kutatásom során bepillantást nyerhettem a tanítók „pénztárcájába”, így képet kap­hattam a huszadik század első felében aktív tanítók jövedelmi viszonyairól, életkörül­ményeikről, a korabeli tanítói pálya mögöttes világáról. A járandóságok tisztázása mellett, a tanítók hivatalba lépésének fontos része volt az eskütétel is, melyben a mun­kájukhoz való hozzáállásukat, hitvallásukat erősítették meg. Ilyen tanítói eskü található például Abbay Györgyné szül. Kuthy Jolán dunaföldvári református iskolai tanítónő javadalmi jegyzőkönyvében. Az eskü szövege, amit minden tanítónak le kellett tennie, így szól: „Én Kuthy Jolán rendes tanítónő, esküszöm az élő istenre, hogy 0 Felsége apostoli kirá­lyom, magyar hayám és annak alkotmánya iránt tántoríthatatlan és rendületlen hűséggel viseltetem, ay ország szentesített törvényeit és törvényes szokásait megtartom, a hazai hatóságok törvényes ren­deletéit, valamint tanítói tisztemmel járó kötelességeket mindenkor lelkiismeretesen, híven és pontosan teljesítem és a gondjaimra bízott ijjúságot a magyar haga szeretetében fogom nevelni. Isten engem úgy segéljen.”1 A tanfelügyelő, és az illetékes iskolai hatóság előtt letett tanítói eskük egy­fajta etikai kódexnek tekinthetők, tartalmuk fontos bizonyítékai voltak a korszak ta­nítóival szemben támasztott elvárásoknak. A Tolna Megyei Levéltár őrizetében lévő „Tanítók javadalmi jegyzőkönyvei’ települé­senként és iskolánként találhatóak meg. 51 település 62 protestáns elemi népiskola jegy­zőkönyveit dolgoztam fel, ebből 30 református és 32 evangélikus felekezeti iskola volt. 164 tanító 173 javadalmi jegyzőkönyvének adatait vettem fel az adatbázisban. A jegy­zőkönyvek felvétele az 1907-1947-ig terjedő időszakban történt. A két dátum magya­rázatra szorul: 1907-ben született-a későbbiekben Lex Apponyi néven híressé vált-törvény a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságainak, javadalmainak sza­1 SERÉNYI 1928. 28-31. 2MNL TML VI. 501. b. TVT i. Kuthy Jolán dunaföldvári ref. elemi népiskolai tanító jav. jkv. 173

Next

/
Thumbnails
Contents