Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
eredménye, hogy 1935 tavaszán a drávapalkonyaiak által kedvelt Gyenis a cúniak által inkább szívlelt palkonyai lelkésszel elcserélte hivatalát. Működésében ezt követően jobban kiteljesedett, amit nemcsak a templomavatás centenáriumi ünnepségének megszervezése, de — elsősorban a hitéletet erősíteni kívánó — irodalmi munkássága is termékenyebb lett. Ezeket a műveket később az úgynevezett vallásos estélyeken eljátszották, emellett pedig népdalokat énekeltek és népművelő előadásokat tartottak, melyekre azok is szívesen mentek, akik nem jártak templomba. Gyenis kapcsolatai révén általánosan ismert személyek is ellátogattak Drávapalkonyára, így az író és népművelő Somogyi Imre ismertette meg a helyiekkel a hasúra szövést, vagy a zenetanár Balla Péter tanította őket elfeledett népdalaikra, hogy ne csak az általánosan elterjedt műdalokat ismerjék. A Drávapalkonyán töltött lelkészi évek gazdasági és szociális ténykedései közül az építkezések és a renoválások kapták a főszerepet. Felújítást végeztek a lelkészlakon, az iskolán és a parochiális gazdasági épületeken, de ezeknél jelentősebb az az iskolaépítés, amelyet a Hóman Bálint irányította Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium is jelentős mértékben finanszírozott. A régi iskola épülete ezután kulturális célt szolgált, melynek kiaknázására Gyenis szépirodalmi tevékenysége és ezzel összefüggő népművelése is lehetőséget teremtett. Miután kiszivárogott, hogy a németek által üldözött Csornoky Viktort és Tildy Erzsébetet magánál bújtatta, Gyenis 1944-ben kérte Becefára történő áthelyezését, ahol rövid, ötévi működés után elhunyt.23 Az „ Ormánjság” című monográfia szerzőjének, Kiss Géza lelkészi életútjának elemzése számos szempontból kiválóan példázza a lelkészi életút több említett szegmensének megjelenését. Apja és bátyja református lelkész, anyai nagyapja és a felmenők közül is évszázadokon keresztül voltak lelkipásztorok. Kákicson született, apja és Zoltán testvére is szolgált ott, ő maga is oda került vissza, miután Pesten befejezte a teológiát. A Kálvin téri templom után a kákicsi közösséghez való visszatéré törést jelentett az életében, de intellektuális igényének kielégítésére nemes célt, komoly társadalmi problémát, így kihívást talált az ormánsági nép vizsgálatában. A generációs minták klasszikus formájukban részben igazak rá: Baranya megyei születése és az atyai házba való visszatérése az első generáció mintáját idézi, pesti tanulmányai már a harmadikét. Különleges szerepe önálló vizsgálat alapjául szolgál,24 itt a generációs mintákhoz való illeszkedésének vizsgálata miatt érdemes alakját megidéznünk. záállásában néhol személyes indíték is kiolvasható: „Mikor egy-egy abortus után beteg az asszony, azt mondják: a hideg leli. Persze azért mindenki tudja, hogy a „rossz nyavalya” van rajta. Jellemző a következő eset a népre. Még 1932/33 telén feleségem, ki harmadik gyermekünkkel volt áldott állapotban, megerőltette magát a munkában s majdnem abortált. Az orvos utasítására, hogy megmaradjon a magsat, ágyba feküdt. Istennek hála, nem lett semmi baj, ma örömmel gyönyörködünk a tiz hónapos Mártuskánkban. A faluban összesúgtak az asszonyok, mikor megtudták feleségem betegségét: „a papnénak szabad elvetélni, ahhoz mm jënnek ugy-e a csendőrök!?” Természetes elhallgattak, mikor megtudták a valót. ” — MTA KIK Kézirattár Ms 4593. 181. Cún. 23 Gyenis János életútját egy korábban ismertettem, a részletes hivatkozást és az életút kiterjedtebb vizsgálatát Id. KOLOH 2014. 24KOLOH 2017. 168
