Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
lomba, előbb 6, majd 12 pálcaütéssel büntette.28 Sámodon Gál Péter lelkész válasza szerint: „A kárombodókat a Bíró büntetni szokta, a versengők, templomba nem járók megintetnek, azoknak a hájasoknak dolgokat, akik együtt nem laknak a T. Sjolgabíró Úr végji el. ”29 A siklósi egyházközségben Kóssa László a következő fokozatokat sorolta fel: a presbitérium meginti, ha büntetni kell, átadják a város vezetőségének. Istentiszteletre nem járókat, és más megátalkodott bűnösöket az Esperesnek jelentik. „Ha még ejután is megátalkodik, a sjokásban lévő tisjtességes temetéstől is eltiltja, r minden ceremónia nélkül temetik el”30 Kálmán János prédikátor Siklósnagyfaluban, a bűnösöket előbb megintette, majd megfenyegette, hogy ha meghalnak, tisztességesen „nem takaríttatnak el”. A nagyobb bűnösök úriszék elé kerültek, a kisebbeket a bíró büntette meg.31 Lévai István lelkész Magyarmecskén a következő fokozatokkal büntetett: „1. Megintjük, hogy arról letegyenek. 2. Büntetést Ígérünk nekiek, hogy aj Úr asjtalától eltiltjuk. 3. Ha csakugyan látjuk, hogy ejek rajta nem fognak, világosan kimondjuk aj Ekkléjsia sententjiát, hogy ha meghalnak, minden halotti tisjtesség nélkül fognak a Temetőbe kivittettni. ” 32 Varga János drávafoki lelkész örömmel jelentette, hogy az egyházközségben nincs olyan, akit büntetni kellene: „Köjönséges Isteni tisjteletet nem gyakorlók, és haragtartók hála Istennek most nincsenek. ”33 A református lelkészek, tanítók jövedelme rendkívül sokszínű volt, és több forrásból származott. A jövedelem nagysága szorosan függött az egyházközségtől. A vejti prédikátor özvegye Gyalus Erzsébet 1808-ban panaszolta, hogy férjének: „mivel csak köjépsjerű, sőt utóbb igen csekély Ecclésiában voltunk, minden jövedelmét úgy el éltük, hogy nem maradt nékie halálakor több 108 forintjánál,”sőt a saját 800 forintját is felélték a 15 évi együttélés során.34 A jövedelem első forrása az uradalomtól származott, amelynek a területén a község feküdt. A kegyuraság komoly feladatot jelentett az uradalmaknak. Az 1790/91. évi 26. törvénycikk 2. pontja elrendelte, hogy a földbirtokosnak biztosítani kell a templom, iskola, lelkészház telkét, tehát a katolikus földesúrnak is törvény szerinti kötelessége volt a református egyházközség épületeinek területet biztosítani.35 Az épületek, templom és temető fenntartása viszont a község dolga volt. Ezen kívül igen gyakran kertet, gyümölcsöst, szántót, rétet adott a kegyúr, ami a lelkészek megélhetéséhez szinte elengedhetetlen volt. A Pécsi Székeskáptalan három hold szántóföldet adott a garéi református lelkésznek őszi vetésre, két holdat pedig 28MNL BaML XII.14. Nagypeterd 287. 29MNL BaML XII.14. Sámod 353. 30MNL BaML XII.14. Siklós 364. 31MNL BaML XII.14. Siklósnagyfalu 275. 32MNL BaML XII.14. Magyarmecske 260. 33MNL BaML XII.14. Drávátok 88. MMNL BaML XI.605.1. 130/1807/8. 35BUCSAY 1985. 175. 152
