Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

A hetvenegyesek

77

Antal gyalogos, akik a másodosztályú ezüst vitézségi érmet a következő tettükért kapták meg. Az oroszoknak egy ízben sikerült állásunkba hátulról benyomulni. Nem lehet fenyegetőbb helyzetet elképzelni, mint amikor a katona egyszerre csak azt veszi észre, hogy hátamögött villog az ellenséges szurony és dörög a gyilkos fegyver, ott, ahol bajtársi csapatot sejtett. Még a harcedzett katonának is eláll a szívverése ilyen pillanatban és az ember önkénytelenül érzi, mint fagy meg a vér ereiben és zsibbad el minden tagja. Nem csoda és meg lehet érteni, ha a legénységet megszállja a kishitűség és rövid időre sok ember elveszíti a fejét. Épen ilyen esetben azonban azoknak a lélekjelenléte, akik semmiféle veszélyben nem rendülnek meg s nem engedik meglepetni és letepertetm magukat bármily súlyos fordulattól, százszorosán megbecsülendő. Az ilyen embereknek nemcsak szívük van a helyén, de vasból van az idegzetük is és ilyen volt Marczma és Novotny. Maguk köré gyűjtötték bajtársaikat, rövid beszédet intéztek hozzájuk és azután oroszlánok módjára vetették magukat a minden oldalról előnyomuló ellenségre. Sikerült nekik az oroszokat részben leteríteni, részben pedig elfogni.

*

Paska István szakaszvezető szintén ilyen nagyszerű katona volt. Amidőn egyizben azt a parancsot kapta, hogy szakaszával fedezze a balszárnyat és benyomult az ellenségtől megszállott helységbe, egyszerre egy udvarban minden oldalról ellenségtől körülfogva lelte magát. Fölszólították, hogy tegye le embereivel együtt a fegyvert. A szakaszvezető azonban hidegvérűen tüzet vezényelt, majd még az életben maradt ellenséges katonákra vetette magát és több foglyot is ejtett. Az első osztályú ezüst vitézségi érmet kapta meg.

*

Macsek Pál századkürtös egy éjjeli ütközet alkalmával, amikor százada egy meglepően támadó ellenséges osztag-