Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

A hetvenegyesek

78

gal ütközetbe keveredett, különösen bátran viselkedett. Nem tágított századparancsnoka mellől és folyton rohamot fújva, rohant előre. Mint küldönc, ismételten kitüntette magát és éjjel-nappal mindig önszántából vállalkozott a legveszedelmesebb kiküldetésekre. Becsülettel megérdemelte az ezüst vitézségi érem második osztályát.

*

Amit Dvoreczky János őrmester vitt véghez, az mindenkor a legbravurosabb tettek egyike marad. Az őrmester egy- Ízben fogságba került.Azegyenruhába bujtatott orosz muzsik, aki bár bátor és sorsával ki van békülve, de tunya lélekkel megy a harcba, megváltásnak, révpartnak és kedvesen várt nyugalomnak tekinti a fogságot.AGalgótzy-ezredbeli katona azonban máskép gondolkozik. A 71-ik ezredbeli őrmester az első alkalmat észrevette, mely szabadulást kínált neki. Mikor ismét fel viharzott a harc förgetege, a zűrzavart fölhasználta arra, hogy habár kockára teszi élétét, bilincseitől megszabadul. Szétcsapott maga körül és amikor ismét fegyver volt a kezében, kétségbeesetten védelmezte magát s visszaszerzett szabadságát. Képzeljük el! Egyetlen ember, aki szembeszáll egy egész csapattal, ugyanazzal, melynek előbb rabja volt! Nem mesébe való ez? Eközben Dvoreczky észrevett a közelben néhány magyar katonát, aki úgy látszik, harc közben eltévedt csapatától. Dvoreczky ezt a szétszórt, a közelben lévő legénységet gyorsan összegyűjtötte, rohamot intézett és sikerrel támadt az ellenségre. A bátor katona teljes joggal büszke lehet az első osztályú ezüst vitézségi éremre, amellyel kitüntették.

Ugyanezt a kitüntetést kapta meg Janiga János. Szakaszával oly gyorsan és ügyesen támadott az erdő szélén lévő ellenségre, hogy ez kénytelen volt állását elhagyni. Ennek az erélyes közbelépésnek az volt az eredménye, hogy a szomszédságban levő csapataink szintén