Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Egy pillantás az ellenséges lövészárokra
69 nak bizonyultak. Ezért Schariczer altábornagy német bajtársának teljes hozzájárulásával, elhatározta, hogy a megerősített állást előbb gránátzáporral lazítja meg. Február 9-én délután nehéz tüzérségünk és a német nehéz aknavetők heves tüzelést kezdtek e támaszpont ellen, ami látható eredménnyel délután négy óráig tartott. Most hát járőrökkel meg kellett állapítani, hogy milyen eredménye volt a lövetésnek, valamint azt is, milyen a műszaki berendezése a helynek és hogy a halálos ágyúzás után még hány ember tartja megszállva? Már az ilyen felderítés néhány nap előtt két tisztünkbe és öt emberünkbe került. S annak ellenére, hogy mindenki tudatában volt a veszedelemnek, a 82-ik gyalogezred második zászlóaljparancsnokának felhívására hatvan ember jelentkezett erre a megtisztelő feladatra. A zászlóaljparancsnok ezek közül kiválasztotta Keresztes István szakaszvezetőt, Urkpn István, László Mihály, Albert Imre tizedeseket, valamint az 5/12-ik utászszázadból ugyancsak önként jelentkező Balázs Albert és Szintye Miklós tizedeseket. Délután 4 óra 30 perckor a kis csapat ott állt az orosz támaszpont előtt levő legszélsőbb árokban és nyugodtan várta azt a pillanatot, a mikor a mi tüzelésünket megszüntetik, a mi egyszersmind az ő indulásuk jele volt. Előttük körülbelül 120 méter teljesen födözetlen terület volt, azután kezdődött csak az ellenséges akadályterep. Ezen is át kell hatolni, hogy betekinthessenek az ellenség területére. Végre megszűnt a tüzelés. A következő pillanatban felugráltak az árokból a mi vitézeink és rohantak az ellenséges erődítések felé. Szem elől nem tévesztve az irányt, a fegyvert lövésre készen tartva, a fedezékeket kitünően felhasználva, mindegyik külön-külön, ügyesen és tétovázás nélkül futott az akadály terep felé. Schmettau vezérezredes, aki a vakmerő legények minden lépését figyelmével követte, ismételten lelkesült szavakkal fejezte ki elismerését Schariczer altábornagy előtt a mi pompás legényeink rendkívül ügyes és egyöntetű magatartásán. Szerencsére az oroszokat az ágyúzás megfélemlítette,
