Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Egy pillantás az ellenséges lövészárokra
70 s fedezékeik mögé lapultak, úgy hogy embereink az első száz métert minden ellenséges beavatkozás nélkül tehették meg. Az akadályövön rendkívüli ügyességgel használták fedezékül azokat a gödröket és lyukakat, melyeket a mi tüzérségünk és a nehéz bombavetők fúrtak a földbe és így majdnem valamennyien egyidőben érkeztek az ellenséges fedezék pereméhez, ahonnan a megszállott állásokba beletekinthettek. Látták, hogy több orosz fedezék, különösen a balszárnyon, a gránátok és aknavetők által teljesen szétromboló- dott, látták, hogy az ellenség attól félve, hogy a lövetést folytatni fogják, aggódva szorongott a fedezékekben. Az árkok temérdek halottal és sebesülttel voltak telve. Keresztes szakaszvezető erre, a felderítés célját elérve, jelt adott a visszavonulásra, mert ha tovább nyomulnak, céltalanul a biztos halálba, vagy fogságba jutnak. Nem is volt egy pillanatnyi veszteni való idő, mert az oroszok, akik a tüzelés megszüntetése folytán amúgy is hajazni kezdtek hozzá, hogy valami készül, észrevették a bátor behatolókat, és a golyók valóságos zápora zuhogott feléjük. Gyors szökésekkel tették meg ismét derék magyarjaink a halál-utat, hogy tapasztalataikról jelentést tegyenek. A 82-ik ezred legénysége, mely ujjongva és jogos büszkeséggel nézte az előbb bajtársai előnyomulását, most roppant izgalommal kisérte szemmel, mint kúsznak társaik a golyózáporban, a lövedékek által fölszántott területen visszafelé, mint tűnnek el, mintha elestek volna, hogy ismét fölemelkedjenek, elbukjanak, ló ideig húzódott ez a halálos játék, ez a harc a végzettel, és véletlennel, míg végre hosszú percek után, melyeknek alig akart vége szakadni, csodálatosképen sértetlenül ugrottak be lövészárkunkba s még két orosz géppuskát is hoztak magukkal. A mieink riadó örömujjongással fogadták őket. Schmettau vezérezredes kérésére parancsnokunk bemutatta neki a bátor embereket s a vezérezredes mindegyik előtt a kiváló haditetten való elismerését és csodálatát fejezte ki és megígérte, hogy a német császár őfelségének jelentést fog tenni, és őket kitüntetésre fogja ajánlania
