Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A második szakasz utolsó nyolc hőse
67 ezt mondani: a század egész éjszaka állta az ellenség tüzét. De aki maga is ott van az ellenség tüzében és látja, mint esik hanyatt jobboldali pajtása, mint viszik el a baloldali szomszédja véres testét, mint fogy az ember, akár forró nyáron a patak vize, annak helyén legyen a szíve, hogy megálhassa a sarat. Lnnék a szakasznak helyén volt. Igaz magyar szív dobogott valamennyi szolnoki baka ércmellében. Hajnal felé Bíró őrmester így szólt: — Elmegyek, megnézem, milyen világ van odaát az ellenségnél ! Vakmerő szándék. Nem elég, hogy ott áll már egész éjszaka a tűzben, mikor a halál folyton arcon legyint! az embert a kendőjével, mintha ezt súgná: Várj csak, mindjárt eljövök érted is, derék katona! — Nem elég, hogy kétszer meg is harapta a halál kutyája (hiszen két golyó érte ma!), hanem még kedve van közelebb menni az ellenséghez. Micsoda ember ez? Vasból van ennek minden idege? Aztán mondhatná azt is: Eredj Kurucz szakaszvezető, nézz körül szerb atyánkfiái közt, milyen erővel vannak, rajtuküthetünk-e, kipiszkálhatjuk-e őket a vakondlyukaikból. Nem, Bíró őrmester nem ezt mondta, ő maga vállalkozott a veszélyes útra. Elment és megkapta a harmadik golyót is. Ott esett össze a szerb állás közelében. A szakasz vezetését most Kurucz Elek szakaszvezető vette át. Méltó utódja Bíró őrmesternek. Ö is érti a módját, hogyan kell a legénységet bátorítm és végső kitartásra tüzelni. Fütyül a golyó. Egyre több vitéz dől ki a sorból. Egyik óra a másik sarkába bág, nincs egy csepp víz, egy falat kenyér. Étien, szomjan, fáradtan és megtépve küzd és tüzel a csapat, — de a második szakasz nem hátrál! Földerül a reggel, a nap delelőre is hág, megint alko- nyodik, már megint itt az éjszaka és a harc egyre folyik. Már a második reggel üdvözölte a csapatot az árkában és bizonyosan ezt gondolta magában a fölkelő nap: — Ej, ni, még egyre harcol a második szakasz! De milyen gyönge most a tüze! 5*
