Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Két derék horvát szakaszvezető
57 Két derék horvát szakaszvezető. Szerbiában, a novakovai ütközet után Trputac Mártont, a 16. számú gyalogezred szakaszvezetó'jét két közlegénynyel hírszerző útra küldték. A járőr gondosan átkutatta a környéket, anélkül, hogy ellenségnek vagy akár emberi léleknek nyomát is látta volna, mikor végre estefelé egy udvarházból világosság bugyogott szét a fák közt. Az épület ablakából piroslott a fény és az ablakfa mögött alakok mozogtak. Nyilvánvaló volt, Hogy ellenség tanyázik a házban. Járőrünk katonái óvatosan közelebb siklottak s a sötétségben is észrevették, hogy a ház közelében, őrszem gyanánt, egy-egy szerb gyalogos katona áll. — No, gyerekek, — suttogta a szakaszvezető, — ezt a két szerbet úgy kell ám elnémítanunk, hogy meg se mukkanjanak, mert különben a házban levők nekünk esnek! Macska módjára csúszott a három baka a gyanútlanul andalgó szerb katonák felé, azután egyszerre ugrottak nekik, két test egyszerre zuhan a földre . . . Annyi ideje sem volt a két szerbnek, hogy kurjantson egyet, a hang a torkukba fagyott. A három baka most egy rúgással belöki a ház ajtaját és fegyverét a benn mulató szerb katonáknak szegzi. — Föl a kézzel! A kezek fölemelkednek ... A szerbek tábori őrsége volt, tizenkét ember. Gondatlanul hevertek szanaszét a szobában, fegyverük egy rakáson a sarokban. Trputac szakaszvezető, aki a háború egész folyamán sok jelét adta bátorságának, ezért a hőstettért az első osztályú ezüst vitézség! érmet kapta meg. Ez a varasdi ezred egyik szakaszvezetőjének a története. A másik szakasz vezető neve: Markpvics József. Az ő hőstettének színhelye is Szerbia. A Kremnica- magaslatot védték a varasdi tizenhatosok és már nagyon közel jutottak egymáshoz a mieink és a szerbek.
