Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Tisztfogás
49 tézségével és körültekintésével kitüntette magát. Mesterművét azonban 1915 január 21-én hajtotta végre. Ezen a napon öt emberrel két orosz előőrs közt mélyen behatolt az ellenséges állások mögé és mindent alaposan kikémlelt. Visszamenet úgy vélte, hogy most már nem kell kerülgetnie az orosz őrszemeket, most már mindegy, akár milyen lármát csapnak, ő túl van az árkon. Embereivel az orosz előőrshöz siklott, megrohanta és foglyul ejtette. Balogh zászlós ambícióját azonban ez a fogás nem elégítette ki. — Hiszen ez csak néhány gyalogos, — morogta. — Közember foglyunk elég van odahaza, százezrével van belőle, tiszt kéne nekem! Orosz tisztet azonban nehéz fogni. Az mind az arcvonal mögött lappang, hogy támadás alkalmával előre kergesse embereit. Balogh zászlós fejébe vette, hogy ő tisztet visz magával és ha ő a furfangjának a malmába vetett egy gondolatot, addig őrölte, amíg a tett lisztje nem lett belőle. Pedig az ő malma gyorsan őrölt. Most is odaállt az egyik fogoly orosz elé és keményen ránézett: — Hol van a tiszted? — Ott, a domb oldalában, — felelt megszeppenve a zászlós vasvilla szemeitől az orosz. — Hívd ide! Az orosz hallgatott. — Hi-ívd ide! — sziszegte fojtott, de ádáz hangon a zászlós. A fogoly remegni kezdett, de nem nyitotta ki a száját. — Hívod vagy nem hivod? Az orosz erre a tisztért kiáltott. Kardcsörtetve közeledett a tiszt, mindenre gondolva, csak arra nem, hogy az ellenség hivatja őt a katonája szájával. Az orosz tiszt perc alatt le volt fegyverezve és Balogh zászlós vitte már a zsákmányát. A többi őrszemet, aki alarmjelet adott, megrohanták s lelőtték. A zászlós pedig foglyaival és valamennyi katonájával bevonult ezredéhez. Az arany vitézségi érem volt jutalma. A mi hőseink. ]). 4
