Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

Oroszfogás

25

csőt, hogy huszonöt főnyi szakaszával verje föl és fogja el a leselkedő oroszt.

Kicsi a harcba induló csapat, de jó vitéz valamennyi: Moór László zászlós, Hódy János egyévi önkéntes tizedes, Sztraka István tizedes, Kovács Károly őrvezető és huszonkét honvéd.

Megindult hát a kis csapat. Mély csönd mindenfelé. Orosznak se híre, se hamva sehol. Egy darabig megy a csapat, aztán így szól Moór László zászlós:

— Fiúk, az orosz elbú]t, mi pedig sokan vagyunk ahhoz, hogy észrevétlenül közelébe jussunk. Azért hát én nyolcad magammal előre megyek és kiszimatolom, merre lapul a vadunk. Velem jön Hódy János önkéntes tizedes, Sztraka István tizedes, Kovács Károly őrvezető és négy honvéd.

A hét ember kivált a csapatból és a zászlós vezetésével óvatosan kémlelte ki a terepet, felhasználva a termé- szetnyuj tóttá fedezéket és rej te kutat. Ámde jó darabig eredménytelenül bolyongtak az üres orosz sövények, árkok, építmények és az ellenségtől nemrég elhagyott dombok körül. A tájék nem árult el semmit a titokból. Halom, völgy, sík, bozót, fa ártatlan mosollyal úszott a nap világosságában, mintha semmit sem tudna arról, hogy valahol félszázadra való orosz puska ásít a cserkésző honvédek felé.

Pedig ott járt a zászlós az ő embereivel, az ellenségtől észre nem véve, sajnos, az ellenséget sem födözve föl, az orosz csapat jobbszárnyán. Az orosz is csak akkor pillantotta meg a csapatkát, mikor közvetlenül az árka előtt volt . . . Fájdalom, az ellenség szeme gyorsabb volt, mert kedvezőbb helyen húzódott meg.

Egyszerre vad puskatűz csap vitéz katonáinkra.

— Anyüstyit! — kiált föl Sztraka tizedes, — hiszen itt vannak, alig tíz lépésre.

Fájdalom, hogy olyan közel vannak a rejtőzködő oroszhoz, megmutatta az is, hogy mély sebében egyszerre három honvéd esett össze. Most már nem nyolcad, hanem csak ötödmagával áll az ellenséges ároknál Moór zászlós. A hátrálás gondolata azonban a veszedelmes pillanatban