Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Vadászaink
157 őrök vezetésében is gyakran kitüntette magát. Az elsőosztályú ezüst vitézségi érem díszíti mellét. Ulrich János járőrvezető egyízben a géppuskásosztag szolgálatában vett részt a harcban. Közvetetlenül előtte feküdt rajvonalunk és Ulrich János gyakran tekintett nyugtalanul a rajvonal egyik pontjára. Az a pont pedig egy fiatal vadász volt, aki megszólalásig hasonlított hozzá. Nem is csoda, mert a katona ikertestvére volt. Mindig nyomasztóan és fájdalmasan hat a katonára, mikor valamelyik rokonát vagy jóbarátját közvetetlenül látja a srapnelek, gránátok és puskagolyók halálos záporában s tudja, hogy nemsokára megtörténik a főroham, mikor minden ember élete az élet és halál finom mérlegében inog és dúsan arat a kaszás rém. Szivesen cserélne vele helyet, ha a katonai fegyelem megengedné, hogy bárki eltávozzék a rajvonalból. Milyen érzések keltek Ulrich Jánosban, mikor saját ikertestvérét pillantotta meg a legnagyobb veszedelemben, akivel egész életét együtt töltötte s akinek nemcsak életkora, hanem minden gondolata egyezett az övével. A csatatérnek gyakran vannak ilyen izgalmas találkozásai. Ám hiába kereste föl aggódó tekintete ikertestvérét, hogy mintegy védje vele a dühöngő kaszás ellen, az orosz épen azt a helyet lőtte dühösebben, ahol testvére feküdt és föl-fölugorva, előrenyomult. Egy ilyen előrenyomulás percében hirtelen megtántorodott az ifjú és holtan bukott a földre. Ulrich János oroszlánként szökött fel és rohant a rajvonalba, hogy elfoglalja testvére helyét. Vadul lőtt, folyton lőtte az oroszokat, akik bizonyára súlyosan megfizettek azért a kioltott életért. A rajvonal legelső sorában küzdött a vadász, egy ellenséges golyó már átfúrta mellét, de ő azért folyton küldözte golyóit testvére gyilkosaira. Ügy vitték ki, eszméletlen állapotban a harcvonalból. Felgyógyúlt. Megkapta az ezüst vitézségi érem második osztályát.
