Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A bosnyák-hercegovinai vadászok
158 A bosnyák-hercegovinai vadászok. Ujváry Sándor, a bosnyák-hercegovmai vadászzászlóalj számvevő altisztje a legvitézebb katonák egyike volt. Az ő bátorsága abban nyilatkozott meg, hogy bármely veszélyes helyzetben is gondoskodott katonáiról. Ezek szerették is őt és úgy bíztak benne, mint a saját apjukban. Ujváryt semmiféle ellenséges tűz vissza nem tarthatta, mikor arról volt szó, hogy bajtársainak segítségére siessen. Legfőbb törekvése az volt, hogy harcoló katonáinak egészen a raj vonalba juttassa az ebédet. Bármily megközelíthetetlen és veszélyes volt az út, Ujváry tudta, hogy emberei, akik egész nap küzdöttek, vágyódva várják az ételt és ő vaskövetkezetességgel keresztülvitte, hogy ne várjanak hiába. Egy napon elmaradt a derék altiszt. Ez szomorú meglepetés volt a lövészárokban. Nem azért, mert elmaradt az ebéd, hanem mert sejtették, hogy Ujváryt szerencsétlenség érte. Ügy is volt. Egyik halállal kacérkodó útja alkalmával súlyosan megsebesült és egy időre, akarata ellenére, abba kellett hagynia kedves foglalkozását. Hosszú betegség után felgyógyult, de már akkor az elsőosztályú ezüst vitézségi éremmel tért vissza zászló- aljához. Vitéz katonája volt a zászlóaljnak Barta József zászló" aljkürtös is. Ö egyízben önként vállalkozott arra, hogy az ellenséges tűzön keresztül a mozgókonyhához megy és elhozza az ebédet. Jó darabig haladt a golyózáporban és pedig mind a gyalogság, mind a tüzérség tüzében. De szerencsésen megérkezett a mozgókonyhákhoz, melyeknek még azt az értékes hirt is megvitte, hogy az ellenség épen körül akarja keríteni a konyhakocsikat. Ezt az ellenséges szándékot, mely gyászbaborított volna annyi éhes
