Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Madarak a kalitkában
6 sebb tűzben. Jobban kimeríti az embert, mintha, — mint a mesében, — kanállal merné ki valaki a tengert. Csüggedt honvédek búsan kísérik egyre távolodó alakjukat, mely hovatovább el is tűnik szemükből . . . Vájjon visszatérnek-e? Visszabozzák-e a zászlót, a zászlót!? Egyszerre, — még javában folyt a harc, — őrjöngő, vad, lelkes éljen rivalg át a honvédek sorain. Két alak jelenik meg az egyik lövészárok szélén, vállukon egy élettelen test ... ez Székely önkéntes, zászlótartó ... és kezükben a zászló, az ezredzászló! Hogy ölelték, hogy csókolták a szent jelvényt a honvédek ! Hogy dörgött az éljen ! Hogy repült a golyó, micsoda lakodalmi kedvvel, az orosz felé! Még a sebesült önkéntes is fölvetette fáradt szemét és mosoly fénylett át sápadt arcán ... A zászló, a zászló megkerült! És a két bátor altiszt mellén most az elsőosztályú ezüst vitézségi érem ragyog. Madarak a kalitkában. Ezek a madarak keselyűk és kányák voltak, tehát ragadozók, még pedig olyanok, melyek szuronyt és kardot viseltek az oldalukon. De ne vágjunk a történet elébe. A hőse a történetnek Habbavni szakaszvezető, a 9-ik honvéd gyalogezred altisztje. Ezt a Habbavni szakaszvezetőt egyik harc folyamán az előterület földerítésére küldték ki. Habbavni három emberrel bejárta az előtért, elsősorban köz ve tétlenül a harcvonal előtt levő területen tájékozódott, az eredményről jelentést tett a szomszédban küzdő két csapatnak, azután folytatta földerítő munkáját, vagyis kiszemelt
