Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Lovaglás életre-halálra
83 mindig nyugodtan, csak egy gondolat fészkelt agyában: amott van már a rajvonal. Nem messze egy srapnell robban szét, aztán még egy és megint egy; a paripa egy ugrással messzire oldalt szökkent, — azután jobbra — majd egy nagy ugrással előre, megtorpant, ágaskodott, kitört balfelé, mintha csak meg- dühödött volna. A levegő reszketett és oly ércesen pengett, zengett, mint a megfeszített húr! A huszár most már sejtette, hogy az utolsó pár pillanat ban aligha jut ki ép bőrrel ebből a golyóförgetegből. A ló hátán ülve nagyon is jó célul szolgált alakja az ellenségnek. Egy percnyi gondolkozás és leugrik a nyeregből. Egy rántással lekapja a nyeregtáskát, aztán a remegő lovat sorsára bízza és a következő pillanatban gyalog fut tovább a földeken át. Hallotta a lovat nyeríteni, fújtatni és látta, amin fejét mélyen lehajtva, oldalt elrohan. Ö maga nehéz csizmájában bukdácsol a szántóföldön, elbukik, felugrik, tovább fut. A golyók mind közelebb röpködtek, már nem keresték, már megtalálták s hatalmukban volt. S amit most cselekedtek vele, csak kegyetlen játéknak látszott. Hogy mindjárt le nem terítették, az csak olyas haladéknak tetszett, mint mikor a hóhér megengedi az elitéltnek, hogy még egy Miatyánkot mondjon. A golyók teljesen körülövezték őt s a legközelebbi, a legeslegközelebbi már-már belefúródott ólomsúlyával a testébe és amott van, oly közel már, hogy szinte a kezével is elérhetné, a raj vonal, a lövészárok, ahol az ő jöveteléről senkinek sejtelme sincs . . . A huszárnak most egy ötlete támadt. Lehasalt egy barázda mögé, úgyis ki volt merülve és a nyeregtáskából kihúzott egy sátorponyvát, a barna vászonnal beborította a fejét és testét és jó erősen megkötötte és elkezdett négykézláb csúszva tovább haladni. A huszár barna burka és a barna föld egybeolvadt: az oroszok áldozata elmosódott a barna alapszínben. Az ostoba golyók álmélkodva vesztegeltek, nem röpködtek már; nem látták az áldozatukat. Eltalálták-e már? Holtan fekszik-e a mezőn? Többé nem akadtak rá. S ámbár még mindig keresgélték, nyomára 6*
