Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
ZSIGMOND FOGSÁGÁTÓL 366 Tomiczky Péter k rak ói főesperes volt a Zápolyay-család titkos közbenjárója, ki 1512-ben Ulászlót rá akarta venni, hogy a megürült horvát- s tótországi bánságot Zápolyay Györgyre ruházza, de Szatlimáry eleve elkészítette a királyt, ki azután Perényi Imre nádort emelte a báni méltóságra. Hasonlóképen buktatta meg Szatlimáry Frangepán kalocsai érsek törekvéseit. — 1513-ban Zápolyay János pusztító hadjáratot intézvén a török tartományba, óriási népszerűséget szerzett s dicsőségének hatása alatt még egyszer tett kísérletet, hogy Anna királyleány kezét elnyerhesse, de Szatlimárynak újra sikerült a büszke oligarchát egy kosárral gazdagítani. Zápolyay Jánosnak már ekkor is igen nagy népszerűsége s nagy pártja volt az országban, mely félelmessé tette őt a gyenge király szemei előtt. Még nagyobb lett népszerűsége, mikor a llakótcz Tamás által kezdeményezett keresztes hadból kerekedett pórlázadást Zápolyay verte le s a Bakócz által vezérré emelt Dózsa Györgyöt megégettette, mikor őt mindenütt a haza megmentőjének nyilvánították. Ekkor Szatlimáry is közel volt a bukáshoz, különösen, mikor Perényi Imre nádor is Zápolyay pártjára állott. Sikerült azonban Perényi hazafiságának lángjait lelohasztani azzal, hogy Ulászló őt Siklós várába erősítette meg s a császár herczegi czímmel ruházta föl. Ulászló halála után tágasabb tere nyílott Szatlimáry- nak a Zápolyay János ellen való törekvésekben. Az ő munkájának tekintendő, hogy a kiskorú király mellé nem országkormányzót neveztek ki, mint egykor Hunyadyt nevezték ki, mert ez esetben bizonynyal Zápo- lyayt választották volna; hanem egy országos tanácsot állítottak, melynek maga Szatlimáry is tagja volt Zápolyayval együtt s hogy az országos tanács őt működésében felelősségre ne vonhassa s ez őt meg ne támadhassa: 1518-ban még a cancellárságről is lemondott s így megmaradt befolyása mellett. így működésének még szabadabb tere nyílott az országtanács megbuktatására, melyben Zápolyay pártja többségben volt. Erre alkalom Perényi Imre nádornak 1519-ben bekövetkezett halálával nyílott. Az ország tanácsának többsége bizonynyal Zápolyayt emelte volna a nádori méltóságra és Szatlimáry, az udvari párt vezetője, nem állított ellenjelöltet, hanem betöltetlenül kívánta hagyni a nádori állást. A vita folyama alatt Szatlimáry a Zápolyay-\ym'ï előkelőivel titkos érintkezésbe lépvén, oly ígéretet tett azoknak, hogy az udvari pártnál képes leend Zápolyay nádorrá választását keresztül vinni, ha viszont ezek az országos tanácsból a köznemesi tagok kizárásához segédkezet nyújtanak. Valóságos csapda volt ez, melyet az urak, telve a köznemesség megvetésével, meg nem láttak. Szatlimáry fondorlatai folytán csakhamar egy öttagú titkos szövetség keletkezett, melynek tagjai lettek Zápolyay János maga, Szatlimáry György, Báthory István temesi gróf, Frangepán György kalocsai érsek és Várday az új cancellár, kik irásilag arra kötelezték magukat, hogy a király érdekeit védelmezik, czélul azonban azt tűzték ki, hogy a kormánytanácsból a köznemeseket kiszorítják, mit a tanácsüléseken érvényre is emelvén, miután ezek látták, hogy Zápolyay őket
