Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A LEGÚJABB IDŐKIG. 711 ugyanis Somogy-, Zala- és Baranyavármegye képeztek egy területet, de már 1849. október havában úgy változtatták azt meg, hogy Zalát Fehérmegyéhez csatolták s az elvett Zalavármegye helyett Tolnavármegyét kapcsolták ide. E szerént a kerület Baranya-, Somogy- és Tolnavármegyéből állott végszervezésében. Kerületi főispánul Augusz Antal bárót nevezték ki. E cs. és kir. kerületben hivatalos működését, mely a közgyűléseket leszámítva, a korábbi főispánok működéséhez hasonló, meg is kezdte, melyeknek nyomait a jegyzőkönyvekben észlelhetjük. A vármegye ez átalakításával együtt járt annak belső idomítása is. A XVIII. század második feléből származott a vármegyének hat járásra való fölosztása. Cseh Ede e fölosztást, a nagyobb népesedés folytán, nem tartotta továbbra is czélszerünek, hanem újabb beosztást javasolt, melyhez eszmét az 1848-ki választókerületek adtak. A járások közül öt kisebb-nagyobb mértékben s némi határjavítással megmaradt ugyan a régiben, mégis a régi mohácsi járást összevetve a baranyavári járással akként alakította át, hogy a két járásból hármat alkotott. így a baranyavári járás némi területváltozással Dárdát kapta járási központnak. A mohácsi járás északibb részét kihasították s abból képezték az új hetedik járást, melyet pécsváradinak neveztek el. A volt mohácsi járás a baranyaiból nyert némi kárpótlást, központját azonban hihetőleg politikai okokból Nyárádra helyezték s ennek nevét is vette föl. Ez új fölosztásnál nemcsak a terület és népességet, de úgy látszik, a nemzetiségeket is figyelembe vették akként, hogy a baranyavári járásban, hol a magyarság képezte a békésebb elemet, ez legyen többségben. A mohácsi és pécsváradi járásban, hol a magyar elem volt nyughatatlanabb, a rácz és német elemek lettek túlsúlyban. A javaslathoz térkép is készült s az egészet a kerületi főispánhoz terjesztették föl s az új fölosztást foganatosították is, mely azután meg is maradt, bár a hatvanas években a régi fölosztást állították vissza, de csakhamar belátván a Cseh Ede-féle fölosztás czélszerüségét, ismét helyreállították. A mohácsi járás nyárádi központja azonban nem tarthatta fönn magát, ismét visszahelyezték azt Mohácsra. November 1-én kelt és Haynau aláírásával nyomtatásban is megjelent az új „birodalmi alkotmány“, mely eltekintve Magyarország minden eddigi politikai jogaitól, azt, mint meghódított tartományt, az ausztriai összbirodalomba beolvasztotta. Az új alkotmány példányait több nyelven november 17-én küldték szét a főbiráknak azzal az utasítással, hogy azt, mint „nagyszerű jövőnknek szép alapját“, az egyes községekben kihirdessék s a keletkező néphangulatról tudomást szerezve, arról jelentést tegyenek. November 8-án reggel háromnegyed 3 órakor rémületes földrengés volt, mely november 10-én ismétlődött. Mintha a föld maga is a hazugságoktól rázkódott volna meg, melyek e szomorú idők hivatalos irataiban foglalva voltak. Nem is viszszük tovább a történetszövés fonalát, csupán azt hozzuk löl, hogy a megái lapított‘tervtől eltérve, az alkotmányt még azon túl is megszigo
