Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
O S K O R. 67 isk végződésű törzsnevekről egész bizonyos, hogy se Galliában, se Fölső-Itáliában nem fordulnak elő, hanem egyedül csak a keleti törzseknél találhatók. A történelmi kor hajnalán ugyanis az ókori történetírók világításában következőképen állanak megyénk környezetében a népességi viszonyok : Legelső értesítésünk hazánk dunántúli vidékeiről az, a melyet Herodotos- nál találunk a Kr. e. V-ik századból. Szerinte a Dunán túl a sigynnek laknak s innen kiterjednek egész az adriai tengerig, nem messze a vénetek területétől. E sigynnek maguk is tudják, hogy Ázsiából jöttek, méd ruhában járnak s azzal dicsekszenek, hogy a médektől erednek.1) Hero- dotos tudósítása mindenesetre a kelet felé vonuló kelta vándorlások előtti állapotokat jelzi megyénk területén, mert ő bár ismeri a keltákat, de csak mint Európa legnyugatibb lakóit említi a Duna forrásai körül. E sigyn- nekben tehát mi csak a megye bronz- és első vaskori népességét láthatjuk, mint azt föntebb tettük is. E név takarja megyénk ama lakosságát, mely a balkáni illyrséggel egykorú s melynek összealkotásátföntebb jellemeztük. Herodotos után jó ideig nincs értesülésünk a dunántúli törzsekről s a legkorábbi író, kinek adataiból ezekre némi fény derül, Augustus római csá- , szár kortársa, Strabo. Az ő adatainak világításában megyénk környezetében a helyzet délről és nyugatról az, hogy egy a rómaiság által illyrnek tartott nép, t. i. a pannon, két, kétségtelenül kelta törzs közé szorúl. Megyénktől délkeletre ugyanis, a Száván túl a Kulpától a Moraváig, a skordiskokat találjuk,i) 2) kiknek nyugati szomszédai a pannonok; az Alpesek keleti végső nyúlványain pedig, körülbelül a Duna és Dráva között, a tauriskokat látjuk, kiknek északi szomszédaik a boiok, a mai Csehország (Boioheim) és Morvaország területén.3) E tau- riskoknak déli szomszédai a pannonok, kik velük a mai Ober-Laybach táján érintkeznek. Északról a dákokat találjuk, kikről Strabo azt mondja, hogy a boiokkal és tauriskokkal háborút folytattak, a mi csak úgy lehetséges, ha — mint Fröhlich is teszi4) — föltételezzük, hogy a dákok, kik az ő tudósításai szerént a Kárpátok alján terültek el, benyomultak a dunántúli vidékekre is. Végül keletről egy oly nép nevével, t. i. a gétáé- val, találkozunk Strabonál, mely hazánk területén ép oly réginek látszik, mint az, melyet a sigynn név takar. Herodotos és Thukidides5) homályosan említik őket, Strabo6) pedig határozottabban körülírja az általuk elfogi) IV. 126—125. 2) Strabo VII. G, 2. a) U. o. 4) Szilágyi : Magyar nemzet története, XXVII. ») II. 96. «J VII. 5, 4. 5* 4o. La-Téne Ízlésű agyag-edény. Pécs-basa-malmi dűlői lelet. Eredetije a Juhász-féle gyűjteményben.
