Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
68 O S K O R lait területet. Szerinte a Hercynia erdőséget, mely az. Istros (Duna) forrásaitól, tehát a Fekete-erdőtől messze terjed kelet felé s melybe, az ő fölfogása szerént, a Kárpátok is belé tartoznak, valamint egy másik nagy erdős hegységen, a Gabretán, mely a Hercynia erdő alatt terül (valószínűleg a mai Cseherdő és a Oseh-Morva dombok), a suevek laknak, a suevek földjével pedig határos a géták földje, mely eleinte, azaz nyugaton keskeny és az Istros mellett húzódik, észak felé pedig a Hercynia erdő aljáig ér, sőt ennek egy részét is magában foglalja, utóbb azonban kiszélesedik észak felé egészen a tyragétákig. Azt mondja továbbá, hogy a géták kai határosak a dákok és pedig úgy, hogy a géták inkább a Fekete- tenger felé, a dákok pedig Germánia és az Istros forrásai felé. Strabo szerént tehát a géták érintkeztek a suevekkel-. Ez azonban, tekintetbe véve azt, hogy ugyancsak az ő adatai nyomán a dákok a Duna jobb partját bírták, sőt a Dunántúlra is kiterjesztették hatalmukat, csak olyanformán lenne lehetséges, ha föltételezzük, hogy a géták az alsó Dunától észak-északnyugatra annyira kiterjedtek, hogy a dákok fölött érintkeztek a suevekkel, ‘) vagyis ha részben dunántúli népeknek is tekintjük őket. Első pillanatra is látszik, hogy Strabo adatai sok tekintetben zavarosak és ellentmondók, úgy annyira, hogy a géta-suev határ megállapítása végett Fröhlichnek a most mondott erőszakos magyarázathoz kellett folyamodni. Ez ellenmondás világosan abból keletkezik, hogy míg a nyugat, délnyugati vidékre nézve egykori adatok állottak az író rendelkezésére, t. i. Augustus emlékiratai, addig a keleti vidékeket korábbi adatok nyomán dolgozta föl. Mutatja ezt az is, hogy míg az ugyancsak első századbeli író, Plinius, tud már a jazygok betelepedéséről, addig ezt Strabo egyáltalán nem említi. Ennek folytán a géták birodalmában legnagyobb valószínűséggel azt a birodalmat ismerhetjük föl, mely a Duna-Tisza között a bronzkorban keletkezett s az első vaskorban is virágzott. Nincs kizárva, hogy e birodalom elterjedt a dunántúli dombvidékre s a kis magyar alföldre, de ha ezt nem tételezzük is föl, annyi bizonyos, hogy a dunántúli vidék lakosságának úgy kultúrája, mint ethnikus összetétele a Duna-Tisza köztivel annyira azonos volt, hogy egyik-másik törzsét bátran össze lehetett téveszteni azzal. Sokkal későbbi esemény az Erdély felől terjeszkedő dák elem benyomulása a Dunántúlra, a mi aligha történt előbb, mint Boere- bistes (Burvista) dák király alatt a Kr. születése előtti század második felében, kinek sikerült, népét első rangú hatalommá tenni. A géta tehát egykorúnak tekintendő a sigynnel és a hazánk keleti felén letelepült agathyrssel ; valamennyi név hazánk első fémkori lakosságának leszárma- zóit takarja s egyértelmű azzal, a mit a Balkánon az illyr alatt értenek. Ezekben oly új jövevényeket, melyek a vaskor második szakaszában az úgynevezett kelta időszakban jelentek volna meg, hazánk területén nem láthatunk még akkor sem, ha e nevek e korban éltek volna is. Ép így 1 1) Szilágyi : Magyar nemzőt, története XXVII.
