Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
698 A SZABADSÁGHARCZTÓL mégis már a közelebbi napokban a hadseregnek a vármegyéből való kivonulásáról történt intézkedés, noha a közcsend hosszabb időre biztosítva nem volt. Végül az 1849-ből visszamaradt iratok igazolják, hogy Jellasich csak május 22-én indult meg hadaival Vukovár felé. Ez időben ütött ki a vármegyében a kolera is. Május 25-én adott ki erre nézve Uray János vármegyei főorvos kiáltványt, mely a betegség elleni védelmet s gyógymódot tárgyalja, A kolera a mohácsi és siklósi járásban jelentkezett először, majd a vármegye nyugati részén ütötte föl fejét. Ismeretes dolog, hogy az orosz intervenczió hírére a debreczeni kormány megbízásából Kossuth Lajos általános népfölkelést hirdetett keresztesháború alakjában, melynek czélja a végső s legelkeseredettebb védelem a haza minden megtámadója ellen, melyre nézve Horváth Mihály történetíró megjegyzi, hogy csak akkor lehetett volna azzal czélt érni, ha annak rendezéséhez sok és ügyes kezeket bírtak volna szolgáltatni. — A debreczeni kormány, emberek hiányában, egy-egy vármegyére legfölebb egy kormánybiztost nevezett ki, mi azonban, különösen oly vármegyében, mint Baranya, mely úgyszólván már a hódított tartományhoz tartozott, Eszék eleste óta, fölötte csekély és hatástalan kísérlet volt. Baranyában Majthényi József báró, a volt első alispán küldetett ki kormánybiztosnak. Az eredmény Baranyában egy általános lázadás lett, az egyes falvak lakosai tömegesen összeseregelve, tehetségük szerént, fegyverrel vagy kaszákkal tódultak Pécs felé, minden helyes vezetés és minden irányítás nélkül. Majthényinél hiányzott erre az anyagi és szellemi erő. A szeivez- kedés hiányos volt. Tolnai részről a Szekcsőn tanyázó „forradalmi had- sereg“-et Tolnavármegye akként foglalta le, bár május 24-ike óta ott tanyázott, hogy abból Baranyának mi se jutott ; Somogy felől, hol a kormánybiztos Noszlopy Gáspár volt, csak betöréseket szerveztek Baranya felé, mint valami ellenséges területre. A meghódolt népeket rabolták, különös figyelmet fordítván azokra, kiket „sehwarz-gellp-eknek hittek s kiket, ha lehetett, rabul ejtettek. A községek templomtornyairól a rendelet szerént kitűzött fekete-sárga zászlókat vagy lelőtték, vagy leszaggatták. A mindinkább Pécs felé összesereglett népség, mely Kossá Dániel vezetése alatt állott, a Pécsett állomásozó kevés horvát csapatokat olyan ijedelembe ejtette, hogy junius 11-én elhagyva a várost, Siklós felé távoztak. Oka ennek az is volt, mert Ah re terjedt, hogy a magyarok jönnek. Úgy látszik, a terv az volt, hogy a fölkelőket Pécsett egyesítsék s melléjük szervezettebb honvédséget adjanak. A honvédség Hidasd és Pécs- várad felől vonult a vármegye szivébe s már junius 12-én a reggeli órákban nagy öröm és éljenzések között fogadta Pécs város lakossága. Ugyanaz nap délután megérkezett Majthényi báró kormánybiztos Mocsoládról, hol a család birtoka volt ; megfelelő parasztöltözetben, szűrrel s parasztkocsin. Itt kinyomatta plakátokon a Szemere minisztertől Debreczenben, május 15-én kelt kormánybiztosi megbízását s egyúttal küldetése czélját, hogy
