Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A LEGÚJABB IDŐKIG.

697

Jellasich ama tervét, hogy Mohács, vagy Kis-Kőszegnél verjen hidat a Dunán seregei átszállítására. A túloldalon tényleg nem bírtak ellentállani a heves ágyúzásnak s kimentek a lőtávolból ; mikor azonban értesültek, hogy Jellasich serege eltávozott, a bácskaiak május 29-én átjöttek Kis- Kőszegre, a papot és a jegyzőt foglyul ejtvén, Zomborba hurczolták.

Ugyanez időben Kölkednél elsülyesztették a császáriak a hajókat, melyek Debreczenből az április 14-én kelt kiáltványokat hozták.

Jellasich nagy hadával oly lassan haladt előre, hogy május 9-én még csak Baranyavárott volt hadiszállása, honnan a hadtest 5000 mérő zabot és 250 vágómarhát kért a vármegyétől. Lassan azután átvonultak Eszékre,

A pécsi belvárosi plébánia-templom.

melyet az idő alatt, míg Szalánkemén- és Titelnél kemény harczok folytak, újra megerősíteni iparkodtak.

A közlekedés megkönnyítésére a meglévő hídon kívül, Eugenfalvá- nál egy második hidat vertek és megerősítették Eugenfalvát is. Ugyanez alkalommal a vár parancsnokává Neustädtei■ altáborszernagyot nevezte ki Jellasich, alá helyezvén a pécsi és siklósi katonai megerősítéseket; a hadi pénztárt is Pécsről Eszékre helyezték át és Neustädter föladatául tűzték ki, hogy Baranyavármegyóre fölügyeljen, honnan a vár élelmi szereit kapta. Ugyan május 18-ról olvassuk, hogy Bellyén és Laskón még császári katonaság tartózkodott, kiknek ellátásáról szintén a vármegye gondoskodott,