Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
6Ó0 A SZABADSÁGHARCÁTÓL A gyűlések legfőbb tárgyát a haza védelme, annak módozatai, eszközei képezték minden alakban, minden irányban. így csak példaképen hozzuk föl az 1848. év deczember 21-én tartott gyűlést, melyben, mikor a kormány értesítette a vármegyét, hogy az udvari kamarilla Ferdinand leköszönésével Magyarországot leigázni s provincziává alacsonyban! akarja s ezért a hazát kilencz oldalról szándékozik megtámadni s ezeket az ország szive felé akarja irányozni: fölszólítja a kormány a vármegyét a nemzetőrségnek nagy tömegben való alkalmazására. A vármegye első sorban is Eszék megerősítésére gondolt s az alispán, utólagos jóváhagyás fejében, ekkor az Eszéken szükséges, de hiányzó lovas-csapat alakítására már száznál több lovat összeszedett, melyeket gazdáik a harcz idejére úgy kölcsönöztek oda. Ezeket Pécsváradra küldte kitanítás végett, hozzá Csanády Pál, mint a hadmegye parancsnoka, az ujonczok fölöslegéből engedett át embereket. E kívül a gyalogságra nézve minden egyes járásban, a siklósit kivéve, melyet a határvonallal úgyis igen megterheltek, az őrnagyokat a nemzetőrség fokozott mértékbeni szervezésére, rendezésére s gyakorlására, a járási tisztviselőket a nép buzdítására, az önkéntes csapatok szervezésére stb. utasították és serkentették. Az év utolsó gyűléseinek egyik nevezetesebb határozatát a november 2-iki, 195b. szám alatt hozta meg, mely szerént Puchner Antal báró bikali javait, honárulás czímén, a vármegye fölsőbb utasítás folytán zár alá vette. A lázas tevékenységgel eszközölt hadgyüjtés s gyakorlatok annyira megerősítették Batthyányi Eszék várában, hogy deczember vége felé már egy kirohanásra szánhatta magát. Az ellenség ugyanis nem nyugodhatott meg Eszék fontos pontjának elvesztésében, hanem iparkodott azt visszaszerezni. Elsőben is bizonyos Trebersberg őrnagyot küldötték ki Eszék vidékének elfoglalására. Ez s a parancsnoksága alatt lévő hadak egy nagy körben körül is fogták Eszéket, apró csatározásokkal alkalmatlankodtak a várbelieknek, de annyi erejük még se volt, hogy a vár megvételére gondolhattak volna. Batthyány Kázmér előtt se maradt ismeretlen e félkörben! körül- fogás a Dráva jobb partján, sőt azt is tudta, hogy az ellenség Csepinben vont össze erősebb haderőt; deczember 19-én tehát ide szervezte kitörését. E napon reggeli 3 órakor a kiküldött őrség fele, köztük egy szakasz tolnai lovas, Bácz őrnagy vezetése alatt indult meg s Finye és Derzsa- nicza felé az ellenséget megkerülte s annak jobb szárnyát hátulról támadta meg. Az ellenség azonban, mikor Csepin alá értek, magát az erdőben fával eltorlaszolva elég kemény ellenállást tanúsított. A sereg másik részét Weisz őrnagy délelőtt 11 órakor egyenesen Csepin felé vezette; ezek között voltak a pécsi önkéntesek és a tolnai lovasok is. A csata ugyan hevesen folyt, az ellenséget a sánczokból kiverték, a falu egy részét el is foglalták, de a megerősített épületeket se bevenni, se fölgyujtani nem tudták. 5—6 óra felé a sereg visszatért Eszékre.*) A kis csatában a magyarok !) Kossuth hírlapja, 1848. deczember 27-iki szám.
