Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
6Ö9 A LËGÙJABB ÎDÔKtG. szerencséjének behatása alatt elérkezettnek látta az időt, hogy Eszék elfoglalását megkísérelje s a magyar hadművelet kulcsát kezébe kerítse. A dolog előleges működés s alkudozás nélkül nem történhetett meg. Jovics a vár parancsnokságát Schwarzenaura bízta, ki azonban a várat előbb hagyta ott, mint Jovics. Ez a parancsnokságot bizonyos Venczel- nek adta át, kivel valószínűleg az átadás terveit előre megállapították. Alkudni csak a várban lévő Zanini-ezreddel kellett, mely azt kérte, hogy a helyőrség továbbra is együtt maradhasson, habár nem Eszéken helyeztetnék is el. Mire a magyar kormány beleegyezése megjött, megváltoztatta szándékát és haza bocsátását kérte 'az ezred. Batthyány Kázmér Pécsre helyezte el őket szabadságra. Magát a várat Csóvics őrnagy tartotta néhány száz katonájával. Batthyány azonban erről is gondoskodott, mert Dárda és Bellye vidékén ekkor már 6000 baranyai nemzetőrt csoportosított össze, kikkel a várat bekeríttette, mit a határőrvidékiek észrevevén, még jó idején megszöktek s így a vár átvétele vérontás nélkül történhetett meg. *) Batthyány Kázmér ezután október 22-én este mintegy véletlenül lepte meg a várat s a fölriasztott várőrség csak azt vette észre, hogy Batthyány Kázmér, kit a kormány főispánsága mellé az utóbbi időben kormánybiztonsnak is kinevezett, a 41-ik honvéd- zászlóaljjal, mely a szegzárdi volt Wurmenmaus Sándor parancsnokkal bevonult a várba, melynek katonasága és tisztjei nagyobb részt a magyar kormány mellett nyilatkoztak, a várban maradtak.2) Következő napokban Batthyány Kázmér a rendet a várban és a városban ismét helyreállította. Eszék népe, úgy látszik, egészen magyar érzelmű volt. Degré „Visszaemlékezései“ ugyan az ellenkezőt látszanak igazolni, mert 1848 elején meg akarták neki ott tiltani, hogy magyarul beszéljen, de ez csak néhány tisztre vonatkozik, míg itt a város kiáltványokat ragasztott ki s osztatott szét mindenfelé, ily fölirással : „Éljenek a magyarok s veszszenek a ráczok !“ A rend helyreállítását követő napon, a mise után, beszédet tartott a káplán s azt mondta, hogy: „Eltértetek Krisztus útjáról, mert a magyarokhoz adtátok magatokat, kik titeket az ördög útjára visznek.“ A mester közbekiáltott : „Ki vele 1“ Az üldözött káplán a sekrestyébe menekült, mindenünnen elzárván magát. A tolnai nemzetőrök föltörvén a sekrestye ajtaját, a káplánt Batthyány elé vezették s ez átadta a rögtönitélő bíróságnak.8) Eszék elfoglalása képezte nálunk a szabadságharcz tetőpontját, ez volt a hadmegye fővégpontja s oly hadműveleti pont, mely alatt Baranya teljesen biztonságban érezhette magát. A várban maga Batthyány Kázmér ült ; itt volt főhadiszállása s innen oltalmazta vármegyéjét. Magát a megyét Majthényi báró első alispán vezette. Közgyűlések ez időben nem voltak, csak úgynevezett bizottmányi ülések. Közigazgatási ügyekkel foglalkozni alig ért rá valaki. Eszék elfoglalásától egész az év végéig hat bizottmányi ülést tartottak. A pécsi papság e kritikus évben távol tartotta magát a vármegyeházától. 1) Közlöny 1848. — ‘-J Uólicli I. .'1C4. és Közlöny 1848. 728. lap. — 3) Közlöny 1848. 44
