Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
G4 Ö S K O R. mondhatott, ha látjuk az egyes törzsek közti folytonos torzsalkodást, azt a költözködésre való hajlamot, azt a vakmerőséget és önbizalmat, mely Nagy Sándort is bámulatba ejtette, akkor egy részt némi fogalmat nyerünk ama szervezetekről, melyeknek létrejöttét az első fémkorban hazánk területén is föltételeztük; magunk előtt látjuk megyénk első fémkori lakossága uralkodó fajának megközelítő hűségű képét ; másrészt megtaláljuk a keletről nyugat felé hömpölygő turáni áradat folytatását hazánkon túl is és megértjük ama vasipari központok keletkezését, melyeknek legnyugatibb s a vaskor második szakaszában legnagyobb jelentőségre vergődött képviselője, az úgynevezett La Téno, vagy Kelta kultúra. Az ethnikus vegyülök e területen se különbözik minőség tekintetében attól, a mely hazánk területén előállott, mennyiség tekintetében azonban a különbség lényeges. Az a turáni hullám, mely eddig verődik, az árjaság sokkal nagyobb tömege közé kerül, sőt bizonynyal már magában sem oly vegyül étien, mint nálunk. Ez magyarázza meg, hogy ez új központon fejlődő kultúra jellegében aránylag gyorsan tér el előképeitől s hoz létre , önállóbb formákat. A turáni elemek föllépte itt is megtennéke- nyítőleg hat, nyomában itt is helyi ipar keletkezik, de a megtermékenyítő elem oly csekély, maga a terület oly távol esik keleti kiindulási pontjától s oly másfajta hatások érik azt dél felől is, hogy az itt keletkező ipari és kulturális központ, melynek főgyúpontjául ezentúl folyton a Rajna vidéke jelentkezik, tovább fejlődésében valósággal ellenlábasa annak a keleti központnak, melynek pedig maga is egyik távoli leszármazója. Ez a nyugati góczpont, mely nevezetesebb jelentőségre vasiparával jut, ezentúl nyugati árja központ jellegével bír, a mely faj a keletkezés területén túlsúlylyal bír. Ez a központ azonban úgyis mint ethnikus, úgyis mint kulturális gócz, nem küldhet rajokat tovább is nyugatra, mert erre tengerek szegik útját s épen azért a népesség szaporodásával innen a vándorlások új iránya kezdődik, mely nyugatról kelet felé nyomul, ezen- túl tehát mindig különösen két irányú áramlással van dolgunk, u. m. a nyugatról keletre özönlővel, mely előbb kelta, majd germán név alatt szerepel és a keletről nyugatra özönlővel, mely előbb jazyg-sarmata, később hunn, avar, magyar, tatár név alatt ismeretes s ez a kettős irányú áramlás épen hazánk területén talál egymásra s itt szüli a legkülönfélébb alakulásokat. E két ellentétes áramlás természetes határa a Duna s ennek folytán megyénk területe, mint föntebb is említettük, inkább a nyugati központhoz tartozik s bár a keletinek hatását is természetszerűleg folyton érzi, mindazáltal erősebben e hatás csak akkor érvényesül, mikor hazánkban, annak egész területére kiterjedő turáni jellegű államalakulások jönnek létre. Ennek megfelelőleg mintegy a Kr. e. negyedik századtól kezdve, megyénk kifejezetten ily La Téne, vagy Kelta jellegű terület s ilyen is maradt a római foglalás koráig, mely ily jellegű népeket talált annak területén. Minden jel arra mutat, hogy e kultúra ama rajokkal nyomult be megyénk területére, melyeket a galliai központ bocsátott délkelet felé.
