Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A TÖKÖK KIŰZETÉSÉTŐL

A leszavazás egyfolytában tizennyolcz óráig tartott és noha Batthyány Kázmér czélját ez alkalommal sem érte el, mégis a haladás óriási volt, mert első alispáni jelöltjük, tíésán János báró, ki pár hóval előbb mint követjelölt csak két szavazatra tudott szert tenni, most 465 szavazatot kapott, míg a tényleg alispánná választott Scytovszky Márton, a püspök unokaöescse, 578 szavazattal győzött. Másodalispánná Perozel Imrét választották, ki már Batthyány Kázmér embere volt.

Ez volt a fehéreknek, mint akkor őket nevezték, utolsó győzelmük a piros bogyósok fölött. A szabadabb áradat oly nagy volt, oly annyira növekedett, hogy azt sem a főispáni, sem a püspöki tekintély, sem a megvehető korteshad többé föltartóztatni nem tudta. 3

Majláth, kit jellemez az, hogy mindig nyílt sisakkal haladott kitűzőit pályáján és ki a hatvanas években mint országbíró érdemeket szerzett a haza körül, többé nem szerepelt, mert nem akarta látni sem az ellene, sem az általa képviselt elvek elleni és néha a keserűségig menő küzdelmeket. Hasonlóan az első alispán, Scytovszky Márton is megelégedett azzal, hogy szótöbbséggel győzött, de az üléseken rövid pályafutása alatt nem jelent meg és politikai akczióba nem keveredett.

J Az események oly viharosan követték egymást s a fejlődés oly rendkívül gyorsan haladt, hogy a vármegyén január 18-ától kezdve egészen márczius 19-ig nem is értek rá ülést tartani és ekkor a még Majláth által alkotott vármegyében már oly nagy a Batthyány-szeWem, hogy elhatározták, hogy az őszszel küldött követeket visszahívják és helyettük két másik követet küldenek föl, u. m. Majthényi József bárót és Perczel Miklóst, kik, úgy vélték, hogy a változott viszonyok között a követi utasításoknak jobban fognak megfelelni.

Ezzel kezdődött a piros bogyósok győzelme.