Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya őskora a magyarok bejöveteléig

Ô S K O R.

ol s ez megfelel annak a ténynek is, hogy a ló legelőbb is az ázsiai árjáknál nyert jelentőséget, a kiknek törzsrokonaiktól, az európai árjáktól való elszakadásuk után keresztül kellett magukat törni azon a nagy népcsaládon s azt kétfelé kellett szakítaniok, bogy sok vándorlás és hányattatás után Iránba és az öt folyó mellékére jussanak. A másik nevezetes jelenség, hogy a szkitba gatya, vagy nadrágszerű viselet egy felől a mód perzsa udvarig, másfelől a keltákig terjedt cl. A harmadik pedig az, hogy

38.

a kelet-európai kimmer és a őrs (erza) népnevek a keltáknál is föltalálhatok. (Kimmerek a walesi, erszek az Írországi kelták.)

Vegyük ehez ama tudósításokat, melyeket ókori írók nyújtanak a kelták felől s ha látjuk, hogy minden törzsnek meg volt a maga területe és központja (civitas), meg volt a választott fejedelme, vagy hatósága, de egyúttal érvényesült náluk a „semmit rólunk, nélkülünk“ elve is, mert a fölségi jogot a népgyiilés gyakorolta, mely még a fejedelem fölött is ítéletet