Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 663 megszűntével tanulmányait Egerben végezte, majd a vármegye szolgálatába állott. Országgyűlési működéséről Kölcsey Ferencz naplójában1) és ennek nyomán Horváth Mihály2) dícsérőleg emlékeznek meg. „Egyike a legjelesebbeknek és legegyenesebbeknek, Írja Kölcsey naplójában, minden bizonynyal a baranyai követ, Siskovics. Józan fej és bátor szív, nemcsak szép, de páratlan tünemény e vármegyéből, mely máskor a gonoszlelkü (értsd kormányhű) Kajdo- csyt küldte képviselőnek.“ „Egyike, mondja másutt, a legnyilvánosabb liberálisoknak.“ E miatt őt Wesselényi és Kölcsey megkülönböztetve szerették ; Széchenyi is figyelmet fordított reá. A barsi Balogh egyiknek vallá öl a három közül, kiket az arisztokráczia előítéleteitől a legtisztábbnak hitt és kit az abonyi Koinármny Baloghgal és Kölese}’vei mint a szent arisztokratizmus dühös ellenét kapcsold egybe. „Mégis később“, mond Horváth, „mikor sógora, Somsich személynök- ségre emelkedett, Sinko- vicshan is nagy változást vettek észre követtársai.“ Annyi bizonyos, hogy követségi „díszes pályájáról“ már 1833-ban lemondott és azt szeptember 26-án olvasták föl a közgyűlésen. Lemondó nyilatkozatában maga mondja, hogy semmit el nem mulasztott, mit imádott hazájának hasznára, díszére és emelésére jónak vélt; a megszomorodott vármegye pedig tekintve, hogy Siskovicsnak mindig a vármegye boldogsága volt vezércsillaga, ez elismerést „a jövendőségnek is visszahagyván, jegyzőkönyvbe iktatták.“ A hazatérő Siskovicsot baratai és tisztelői megkérték, hogy fogadja 1) Összes munkái VII. 247. — 2) 25 év I. 300. SISKOVICS JÓZSEF Bárány a vármegye alispánja. — A vármegye közgyűlési termében őrzött festmény után. —